A megszámlálhatatlanok

Az Anyaszentegyház Mindenszentek napján a megdicsőült lelkekre, kanonizált és anonim szentekre irányítja szívünke, tekintetünket, hogy meglássuk azt, hogyan is működtek közre Isten kegyelmével. Ők azok, akik végső céljukat már elérték. Életük példája bátorít minket is, hogy Isten kegyelmével mi is célba érhetünk, éppen ezért első lépésként ávolítsuk el lelki-testi akadályainkat, bánjuk meg bűneinket.Ünnepeinken, rendezvényeinken megjelenő vendégeket nem tudjuk mind név szerint köszönteni, hanem őket nemek szerint vagy istengyermeki méltóság alapján szólítjuk meg. Egy alkalommal Jézus azzal küldte el 72 tanítványát, hogy hirdessék az evangéliumot, s ne álljanak meg köszöntgetésre, mert feladatuk van.

Kedves Testvéreim!

A zarándok egyház liturgiája ma hangsúlyosabban összekapcsolódik a megdicsőült egyházéval, hogy együtt ünnepelje Krisztust, a választottak szentségének és dicsőségének forrását.

1. A győztesek seregében mindenki ott van, aki megőrizte a megszentelő kegyelmet (Jel 7, 2 -4. 9-14). A Jelenésekből hallottuk a hatodik és hetedik pecsét közé eső közjátékot, amely a földi és a mennyei egyházról szól. A Megváltó „napkeletről” jön, a Paradicsomból, hogy birtokába vegye, oltalomba részesítse az élő Isten szolgáit, hogy a szorongatások se tántorítsák el őket az örök céltól. A Messiás szólt a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt a földön, hogy „ne ártsanak se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit”. Ekkor a választottak hatalmas seregét mutatja be.

Nézzünk fel testvéreim templomunk kupolájára (http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/photos/view.html?id=2112 vagy az alsó kép). Erről szól a mai olvasmány, azt jelenítettük meg az építészet eszközeivel. Az angyalok őrt állnak, de a Fény, aki Krisztus, az igaz világosság a világba jött, hogy az „igazságosság és kegyelem” legyen osztályrészünk. A száznegyvennégyezer (12x12x1000) és a megszámlálhatatlan sokaság Isten újszövetségi népét jelenti, akik Krisztus keresztségében tisztultak meg és megkapták a megszentelő kegyelem fehér ruháját. A világvégi küzdelemben ezek mindegyszálig hűségesek maradtak a keresztényi állapotukhoz.

A keresztségben Krisztustól kapták a kegyelmet, s ennek mindvégig való megőrzése az üdvösségbe lépés feltétele. Ezt az istengyermeki életet az áldozatvállalás és Eukarisztia táplálta.

Az életszentség nem más, mint a keresztségi kegyelem teljes beérése, tehát lehetséges minden megkeresztelt számára.

2. Az istengyermekséget már most éljük, de igazi gazdagsága az örök életben tárul fel (1 Jn 3,1-3). Szent János levelében Isten szeretetére mutat rá, és ez a gondolat kiegészíti az elő olvasmány témáját. Isten szeretete késztette Fiát a megtestesülésre, és tette az embert Isten gyermekévé. Ennek a szeretetnek köszönheti az ember istengyermeki méltóságát és az örök életet. A jelenben megkapott ajándék Isten szeretete, a kegyelem, ami bensőleg teljesen átalakítja az embert, az isteni életben részesíti. Mégis itt a földön rejtett marad ez a valóság, teljes ragyogásában majd csak a mennyei dicsőségben nyilvánul meg. „Akkor majd hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van”. Ma az egyház azt a dicsőséget szemléli Mindenszentekben, amely Isten szemléléséből ered. Ez a színről-színre látás öltözteti őket Isten végtelen ragyogásába.

3. Az evangéliumban Jézus az életszentség és az örök boldogság témáját szemlélteti, és bemutatja hogyan juthatunk oda. Ez az istengyermekség a gyakorlatban (Mt 5, 1- 12a). 

Jézus nem szociális, gazdasági, egészségügyi, igazságszolgáltatási vagy egyéb tanítást ad, hanem bölcsességgel és okossággal teli tanítást, hogy mi hogyan alakítsuk át életgondjainkat az üdvösség és az örök boldogság eszközévé. Jézus Krisztusban gyökerező hittel, alázatos szívvel és szenvedésében való részesedéssel éljük meg hétköznapjainkat (lélekben szegények, megpróbáltatástól szomorúak, igazságra éhezők és szomjazok, akik üldözést szenvednek), mert ez bennünket nemesít, tisztít és méltóvá tesz a szenvedő és megdicsőült Üdvözítőhöz. Így részesedünk dicsőségében, boldogságában. Boldogok vagyunk, ha áldozatos lélekkel küzdünk bűnre hajló természetünk, bűnös szenvedélyeink ellen, és így felülemelkedünk nehéz helyzeteken, szeretetet és békét sugározva mindenütt (szelíd, irgalmas, tisztaszívű és békességes). A szentek Jézussal „jártak” és megtanulták, hogyan lehet minden élethelyzetet megszentelni. Az ember szenteli meg a helyet.

Kosztolányi Dezső egyik elbeszélésében leírja, hogy mint gyereknek vasárnapi játék közben elszakadt a nadrágja. Egyházi iskolába járt, a szigorú paptanár behívta a szobájába. A kisfiú a büntetéstől való félelmében alig mert belépni. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor tűvel, cérnával, foltozófával a kezében fogadta, és nekilátott a szakadás bevarrásához. Közben így töprengett: „először is megdöbbentem azon, hogy közösséget vállal egy nebulóval, és cinkostársként leplezi azt, amit büntetnie kellene. Másrészt azon tépelődtem, vajon nem jut- e a pokolba, mivel vasárnap tilos dolgozni, varrni? Most már tudom, hogy nem kell féltenem. Azóta ha szentekről, földi angyalokról hallok, mindig tűvel, cérnával és foltozófával képzelem el őket.”

Kövessük a szelíd és irgalmas szívű Jézust, hogy elnyerjük Mindenszentek dicsőségét.