Kedves Testvéreim!
A zarándok egyház liturgiája ma hangsúlyosabban összekapcsolódik a
megdicsőült egyházéval, hogy együtt ünnepelje Krisztust, a választottak
szentségének és dicsőségének forrását.
1. A győztesek seregében
mindenki ott van, aki megőrizte a megszentelő kegyelmet (Jel 7, 2 -4. 9-14). A Jelenésekből hallottuk a hatodik és hetedik
pecsét közé eső közjátékot, amely a földi és a mennyei egyházról szól. A
Megváltó „napkeletről” jön, a Paradicsomból, hogy birtokába vegye, oltalomba
részesítse az élő Isten szolgáit, hogy a szorongatások se tántorítsák el őket
az örök céltól. A Messiás szólt a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt a
földön, hogy „ne ártsanak se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg
nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit”. Ekkor a választottak hatalmas
seregét mutatja be.
Nézzünk fel testvéreim templomunk kupolájára (http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/photos/view.html?id=2112 vagy az alsó kép). Erről szól a mai
olvasmány, azt jelenítettük meg az építészet eszközeivel. Az angyalok őrt
állnak, de a Fény, aki Krisztus, az igaz világosság a világba jött, hogy az
„igazságosság és kegyelem” legyen osztályrészünk. A száznegyvennégyezer
(12x12x1000) és a megszámlálhatatlan sokaság Isten újszövetségi népét jelenti,
akik Krisztus keresztségében tisztultak meg és megkapták a megszentelő kegyelem
fehér ruháját. A világvégi küzdelemben ezek mindegyszálig hűségesek maradtak a
keresztényi állapotukhoz.
A keresztségben Krisztustól kapták a kegyelmet, s ennek mindvégig való
megőrzése az üdvösségbe lépés feltétele. Ezt az istengyermeki életet az
áldozatvállalás és Eukarisztia táplálta.
Az életszentség nem más, mint a keresztségi kegyelem teljes beérése,
tehát lehetséges minden megkeresztelt számára.
2. Az istengyermekséget már
most éljük, de igazi gazdagsága az örök életben tárul fel (1 Jn 3,1-3). Szent János levelében Isten szeretetére mutat rá, és ez
a gondolat kiegészíti az elő olvasmány témáját. Isten szeretete késztette Fiát
a megtestesülésre, és tette az embert Isten gyermekévé. Ennek a szeretetnek
köszönheti az ember istengyermeki méltóságát és az örök életet. A jelenben
megkapott ajándék Isten szeretete, a kegyelem, ami bensőleg teljesen átalakítja
az embert, az isteni életben részesíti. Mégis itt a földön rejtett marad ez a
valóság, teljes ragyogásában majd csak a mennyei dicsőségben nyilvánul meg.
„Akkor majd hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van”. Ma az egyház
azt a dicsőséget szemléli Mindenszentekben, amely Isten szemléléséből ered. Ez
a színről-színre látás öltözteti őket Isten végtelen ragyogásába.
3. Az evangéliumban Jézus az
életszentség és az örök boldogság témáját szemlélteti, és bemutatja hogyan
juthatunk oda. Ez az istengyermekség a gyakorlatban
(Mt 5, 1- 12a).
Jézus nem szociális, gazdasági, egészségügyi, igazságszolgáltatási vagy egyéb tanítást ad, hanem bölcsességgel és okossággal teli tanítást, hogy mi hogyan alakítsuk át életgondjainkat az üdvösség és az örök boldogság eszközévé. Jézus Krisztusban gyökerező hittel, alázatos szívvel és szenvedésében való részesedéssel éljük meg hétköznapjainkat (lélekben szegények, megpróbáltatástól szomorúak, igazságra éhezők és szomjazok, akik üldözést szenvednek), mert ez bennünket nemesít, tisztít és méltóvá tesz a szenvedő és megdicsőült Üdvözítőhöz. Így részesedünk dicsőségében, boldogságában. Boldogok vagyunk, ha áldozatos lélekkel küzdünk bűnre hajló természetünk, bűnös szenvedélyeink ellen, és így felülemelkedünk nehéz helyzeteken, szeretetet és békét sugározva mindenütt (szelíd, irgalmas, tisztaszívű és békességes). A szentek Jézussal „jártak” és megtanulták, hogyan lehet minden élethelyzetet megszentelni. Az ember szenteli meg a helyet.
Jézus nem szociális, gazdasági, egészségügyi, igazságszolgáltatási vagy egyéb tanítást ad, hanem bölcsességgel és okossággal teli tanítást, hogy mi hogyan alakítsuk át életgondjainkat az üdvösség és az örök boldogság eszközévé. Jézus Krisztusban gyökerező hittel, alázatos szívvel és szenvedésében való részesedéssel éljük meg hétköznapjainkat (lélekben szegények, megpróbáltatástól szomorúak, igazságra éhezők és szomjazok, akik üldözést szenvednek), mert ez bennünket nemesít, tisztít és méltóvá tesz a szenvedő és megdicsőült Üdvözítőhöz. Így részesedünk dicsőségében, boldogságában. Boldogok vagyunk, ha áldozatos lélekkel küzdünk bűnre hajló természetünk, bűnös szenvedélyeink ellen, és így felülemelkedünk nehéz helyzeteken, szeretetet és békét sugározva mindenütt (szelíd, irgalmas, tisztaszívű és békességes). A szentek Jézussal „jártak” és megtanulták, hogyan lehet minden élethelyzetet megszentelni. Az ember szenteli meg a helyet.
Kosztolányi Dezső egyik elbeszélésében leírja, hogy mint
gyereknek vasárnapi játék közben elszakadt a nadrágja. Egyházi iskolába járt, a
szigorú paptanár behívta a szobájába. A kisfiú a büntetéstől való félelmében
alig mert belépni. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor tűvel, cérnával,
foltozófával a kezében fogadta, és nekilátott a szakadás bevarrásához. Közben
így töprengett: „először is megdöbbentem azon, hogy közösséget vállal egy
nebulóval, és cinkostársként leplezi azt, amit büntetnie kellene. Másrészt azon
tépelődtem, vajon nem jut- e a pokolba, mivel vasárnap tilos dolgozni, varrni?
Most már tudom, hogy nem kell féltenem. Azóta ha szentekről, földi angyalokról
hallok, mindig tűvel, cérnával és foltozófával képzelem el őket.”
Kövessük a szelíd és irgalmas szívű Jézust, hogy elnyerjük
Mindenszentek dicsőségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése