500 éves pálos megállapítás

Miért nem növekszenek némely szerzetesrend testvéreinek száma?

Ötszáz évvel korábban, 1513-ban ezt a kérdést feltette Gyöngyösi Gergely, a római Santo Stefano Rotondo kolostor melletti pálos kolostor perjele és meg is válaszolta az Epitoma seu Breviloquia (Összefoglalás, XXX. cikkely) munkájában.

Válaszában kortársaira hivatkozik, egyesek úgy látták, a szigorú fegyelem az oka, hogy bizonyos szerzetesrendekben nem növekszik a létszám, hanem szinte naponta csökken. Mert – mint mondják – mindenkit elrettent a kemény, fegyelmezett élet, hogy meredek útra vállalkozzék, és a kezdeti nehézségek miatt más irányba indul.

Sokakat félelemmel tölt el, hogy belépjen némelyik szerzetesrendbe – bármilyen szent és szeplőtelen is az élete. A fegyelmezés riasztó töviseitől kemény, vagy a szenvedések, fájdalmak keserűségek és a szegénység kiálló szikláitól durva út, ahol mindenkinek kézimunkát végezve, lábát horzsolva, folyton az eleséstől tartva kell járnia –, és arra készteti, hogy kerülje el.

Ezért van az, hogy a laikusok nem akarnak együtt élni a remetékkel, akik folytonosan fáradoznak, hanem máshová mennek, egy paphoz társulva, akivel a falvakban és az utcákon három vagy négy beszédet, és a zsolozsmás könyvet kell vinniük.

A plébánosok és a javadalmasok viszont nem egykönnyen foglalják el helyüket ott, ahol áldozatért kell koldulniuk, és gyakran kell gyóntatniuk, hanem, a kolduló rendekbe mennek, ahol járkálhatnak. Minthogy az, aki fényűzésben és gazdagságban él – hogy Lactantius szavaival éljek – „ritkán lép be a rendbe, illetve vállalja a nélkülözést, hanem vagy üdvösség kárára megy oda, ahová kívánsága és vágya hirtelenjében elragadja, vagy a lelke megmentését szem előtt tartva olyan rendet választ magának, amelyben kellemes a belépés, gyönyörű az együttélés, és mérsékelten szigorúak az étkezésre és ruházkodásra vonatkozó szabályok.”

Úgy vélem, hogy a jók és fegyelmezettek, az állhatatosak és rendületlenek nem könnyen riadnak vissza az üdvösség kemény és göröngyös útjaitól, midőn örömest, türelemmel és nyugodt lélekkel viselik el a keserűségeket és nehézségeket. Annál készségesebben teszik ezt, mivel a legfőbb vezér, a mi Urunk Jézus Krisztus járt előttük, és örök jutalmat ígért fáradozásaikért.

Másban van tehát az ok; azokat ugyanis, akik elkalandoztak a szent rend öléből, azokat visszahívja a megígért és megadott büntetlenség.

A tömeg lelkét semmi sem hevíti úgy, hogy szerzetes és Krisztus tökéletes követője legyen, mint a testvérek életszentsége és megnyerő viselkedése.

A példa mégis hatásosabb, mint a szó, mert ha egy szent nem könnyen él közösségben és nem beszél udvariasan, hanem mindig mogorva (ahogy sokan természetüknél fogva ijesztőek), bizony nem növeli a testvérek számát.