Miért nem növekszenek némely szerzetesrend testvéreinek száma?
Ötszáz évvel korábban, 1513-ban
ezt a kérdést feltette Gyöngyösi Gergely, a római Santo Stefano Rotondo
kolostor melletti pálos kolostor perjele és meg is válaszolta az Epitoma seu Breviloquia
(Összefoglalás, XXX. cikkely) munkájában.
Válaszában kortársaira
hivatkozik, egyesek úgy látták, a szigorú fegyelem az oka, hogy bizonyos
szerzetesrendekben nem növekszik a létszám, hanem szinte naponta csökken. Mert
– mint mondják – mindenkit elrettent a kemény, fegyelmezett élet, hogy meredek
útra vállalkozzék, és a kezdeti nehézségek miatt más irányba indul.
Sokakat félelemmel tölt el,
hogy belépjen némelyik szerzetesrendbe – bármilyen szent és szeplőtelen is az
élete. A fegyelmezés riasztó töviseitől kemény, vagy a szenvedések, fájdalmak
keserűségek és a szegénység kiálló szikláitól durva út, ahol mindenkinek
kézimunkát végezve, lábát horzsolva, folyton az eleséstől tartva kell járnia –,
és arra készteti, hogy kerülje el.
Ezért van az, hogy a laikusok
nem akarnak együtt élni a remetékkel, akik folytonosan fáradoznak, hanem
máshová mennek, egy paphoz társulva, akivel a falvakban és az utcákon három
vagy négy beszédet, és a zsolozsmás könyvet kell vinniük.
A plébánosok és a javadalmasok
viszont nem egykönnyen foglalják el helyüket ott, ahol áldozatért kell
koldulniuk, és gyakran kell gyóntatniuk, hanem, a kolduló rendekbe mennek, ahol
járkálhatnak. Minthogy az, aki fényűzésben és gazdagságban él – hogy Lactantius
szavaival éljek – „ritkán lép be a rendbe, illetve vállalja a nélkülözést,
hanem vagy üdvösség kárára megy oda, ahová kívánsága és vágya hirtelenjében
elragadja, vagy a lelke megmentését szem előtt tartva olyan rendet választ
magának, amelyben kellemes a belépés, gyönyörű az együttélés, és mérsékelten
szigorúak az étkezésre és ruházkodásra vonatkozó szabályok.”
Úgy vélem, hogy a jók és
fegyelmezettek, az állhatatosak és rendületlenek nem könnyen riadnak vissza az
üdvösség kemény és göröngyös útjaitól, midőn örömest, türelemmel és nyugodt
lélekkel viselik el a keserűségeket és nehézségeket. Annál készségesebben
teszik ezt, mivel a legfőbb vezér, a mi Urunk Jézus Krisztus járt előttük, és
örök jutalmat ígért fáradozásaikért.
Másban van tehát az ok; azokat ugyanis, akik elkalandoztak a szent rend öléből,
azokat visszahívja a megígért és megadott büntetlenség.
A tömeg lelkét semmi sem hevíti
úgy, hogy szerzetes és Krisztus tökéletes követője legyen, mint a testvérek életszentsége és megnyerő viselkedése.
A példa mégis hatásosabb, mint
a szó, mert ha egy szent nem könnyen él közösségben és nem beszél udvariasan,
hanem mindig mogorva (ahogy sokan természetüknél fogva ijesztőek), bizony nem
növeli a testvérek számát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése