Reformátusok Lapja, 1989. dec.
3. számában olvasható: „Ideje volna a
bátor önvizsgálatnak… Gondoljunk a római egyház gyakorlatára. Nem kellene
belátnunk, hogy mi, „a fürdővízzel a gyereket is kiöntöttük?” Mi, protestánsok
általában elfogadjuk, liturgiánkba bevettük, istentiszteleteinken közösen
megvalljuk, hogy bűnösök vagyunk. Ezzel szemben a katolikus hívő, aki gyónni
megy a papjához, kész arra, hogy egyenként nevén nevezze a bűneit. Ő nem
általában, hanem konkrétan bűnös – és ilyen módon bűnvallomása után személyre
és bűnre szólóan veheti a feloldozást. Felszabadul konkrét bűnének nyomasztó
terhétől. Mi viszont meghirdetjük az egyetemes bűnbocsánatot olyanoknak is,
akik soha egyetlen konkrét bűnüket nem vallották meg.”
**
Nem ismerte Kálvin a szíveket. A gyónás tehát nem valami
külső kényszer csupán az ember számára, hanem lélektanilag is megfelel az
emberi természetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése