A fürdővízzel a gyereket is kiöntötték

Jókai Mór nem szokott a katolikus dolgokról tisztelettel beszélni. A szentgyónásról mégis ezt mondja: "Van a katolikus egyháznak olyan intézménye, amely vigasztalásával, fenségével az egész földkerekségen elterjedt, amerre csak élnek lelkileg szenvedő emberek; s ez a gyónás. Kálvin János hibát követett el, amikor megszüntette."

Reformátusok Lapja, 1989. dec. 3. számában olvasható: „Ideje volna a bátor önvizsgálatnak… Gondoljunk a római egyház gyakorlatára. Nem kellene belátnunk, hogy mi, „a fürdővízzel a gyereket is kiöntöttük?” Mi, protestánsok általában elfogadjuk, liturgiánkba bevettük, istentiszteleteinken közösen megvalljuk, hogy bűnösök vagyunk. Ezzel szemben a katolikus hívő, aki gyónni megy a papjához, kész arra, hogy egyenként nevén nevezze a bűneit. Ő nem általában, hanem konkrétan bűnös – és ilyen módon bűnvallomása után személyre és bűnre szólóan veheti a feloldozást. Felszabadul konkrét bűnének nyomasztó terhétől. Mi viszont meghirdetjük az egyetemes bűnbocsánatot olyanoknak is, akik soha egyetlen konkrét bűnüket nem vallották meg.”

**

Nem ismerte Kálvin a szíveket. A gyónás tehát nem valami külső kényszer csupán az ember számára, hanem lélektanilag is megfelel az emberi természetnek.