Az örökkévalóságnak festek

Nagyon sok ecsetvonást végez a festőművész, míg tökéletes képet alkot. Lelkünk Isten képe, a család pedig a Szentháromság ikonja. Mindkettőn sokat kell dolgoznunk.

Apellés nagy hírű görög festő a Kr. előtti IV. század második felében született. Első kiképeztetését az efezusi jón iskolában nyerte, később Pamphilos iskolájába ment Szikionba. Fülöp idejében a makedon Pellába ment; valószínűleg ott fűződött közte és Nagy Sándor közt az a bizalmas viszony, amely annyi sok anekdotára adott alkalmat. Apellés sajátságos iránya különösen Aphrodité, Gráciák és bájosságok  ábrázolásában remekelt.  Kitüntette magát a hősies tárgyú festészetben is. Apellés főképen Nagy Sándor és ennek környezetében a jelentékenyebb hadvezérek festője volt. Híres volt a Nagy Sándor képe az efezusi Diana-templomban, amely a királyt villámokkal a kezében ábrázolta. Erre mondta a világhódító, hogy csak két Sándor van a világon: a legyőzhetetlen és az utánozhatatlan.

Apellés dicsekedni szokott művészetével, s egyszer azt mondta: "Az örökkévalóságnak festek!"

**

Az örökkévalóságnak dolgozom, ezt csak a keresztény ember állíthatja joggal lelkének munkálásáról. Te kinek dolgozol, a mulandóságnak vagy az örökkévalóságnak?