Apellés nagy
hírű görög festő a Kr. előtti IV. század második felében született. Első kiképeztetését
az efezusi jón iskolában nyerte, később Pamphilos iskolájába ment Szikionba.
Fülöp idejében a makedon Pellába ment; valószínűleg ott fűződött közte és Nagy
Sándor közt az a bizalmas viszony, amely annyi sok anekdotára adott alkalmat.
Apellés sajátságos iránya különösen Aphrodité, Gráciák és bájosságok
ábrázolásában remekelt. Kitüntette magát a hősies tárgyú festészetben is.
Apellés főképen Nagy Sándor és ennek környezetében a jelentékenyebb hadvezérek
festője volt. Híres volt a Nagy Sándor képe az efezusi Diana-templomban, amely
a királyt villámokkal a kezében ábrázolta. Erre mondta a világhódító, hogy csak
két Sándor van a világon: a legyőzhetetlen és az utánozhatatlan.
Apellés
dicsekedni szokott művészetével, s egyszer azt mondta: "Az örökkévalóságnak
festek!"
**
Az
örökkévalóságnak dolgozom, ezt csak a keresztény ember állíthatja joggal
lelkének munkálásáról. Te kinek dolgozol, a mulandóságnak vagy az örökkévalóságnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése