Szél, víz és a jóhírnév

Hárman utaztak együtt: a szél, a víz és a jóhírnév.
- A szél izgatottan érkezett haragos férfi alakjában. Ide-oda rohant, s amerre lépett, felkavarta a port.
- A víz felvette egy nőnek az alakját. Kezében jókora locsolókannát hordott, mellyel mindenfelé megöntözte a kiszáradt földet és az eltikkadt embereket.
- A jóhírnév pedig választékosan öltözött ifjú alakjában jelent meg, bár kissé félszeg és tartózkodó volt.
noha mindhárman nagyon különböztek egymástól, mégis jól összefértek. Amikor elváltak, azt kérdezték egymástól: "Mikor találkozunk újra, hogy megint együtt utazhassunk?"
- Víz úrnő így szólt:  "Ami engem illet, könnyen megtaláltok engem bármely tengernél, folyónál, házatok kútjánál, csak hívjatok!"
- A szél ezt mondta: "Bármikor rendelkezésre állok, ha nem ugrálok körülöttetek s nem hajtom az út porát lábatokra, szemetekbe, hát megtaláltok a hegyek tetején."
- A jóhírnév semmit sem szólt. Hallgatott. Ekkor megkérdezte a másik kettő: "Szép fiatal ember, hol és mikor látunk tégedet újra?"
-Mire ez így válaszolt: "Engem? Sehol és soha! Aki engem egyszer elveszített, sohasem talál meg többé!"
**
A jóhírnév, ha eltávozik, utána megy a bizalom is, és nem lesz többé találkozó.