Az amerikai elnök
megkérdezte a tudósokat, hogy „mi az, amiben megverhetjük az oroszokat?” Ha a
Holdra szállunk – válaszolták. Kennedy elnök ekkor meghirdette az
Apollo-programot. „Célunk, hogy embert juttassunk a Holdra mielőtt az évtized
véget ér”. A program 8 évig tartott és 46 milliárd dollárba került az amerikai
adófizetőknek. 1969. július 20-án vasárnap közép-európai idő szerint délelőtt
tíz óra tizenhét perckor a Sas leszállt a Holdon. Jó fél óra múlva Neil A.
Armstrong, az expedíció civil parancsnoka, 300 ezer dolláros űrruhájában a Hold
felszínére huppant, ahol méltóságteljesen kijelentette: „Kis lépés egy
embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek.” A jelenetet 528 millió ember látta
televízión keresztül.
Néhány szkeptikus már 1961-ben azt kérdezte,
az elnöktől: miért kell éppen a Holdra menni? Kennedy így válaszolt nekik a
houstoni Rice Egyetemen: „Ezzel az erővel azt is megkérdezhetnék, hogy miért
kell megmászni a legmagasabb hegyet. Miért kellett harmincöt évvel ezelőtt
átrepülni az Atlanti-óceánon? Miért játszik meccset Rice Texas ellen? … Évekkel
ezelőtt George Mallorytól, a nagy brit felfedezőtől, aki később a Mount
Everesten halt meg, megkérdezték, hogy miért akar felmászni rá. Azt válaszolta:
„Mert ott van.” Hát az űr is ott van, és … a hold is ott van, a bolygók is ott
vannak, és a tudás és a béke iránti új remények is ott vannak.”
Ma advent 4. vasárnapja. Eljöttünk a szentmisére, mert mi tudjuk, hogy Isten dicsősége és az
emberek békessége itt van, nem a Holdon. Ide nem kellett 46 milliárd dollár,
sem 8 évi készület. Csak a szeretet legyen meg bennünk, akkor az Isten
természetfeletti világába léphetünk. De felkészültünk-e lelkileg arra, hogy
nagy vendégünket, az Istenfiát szentségi módon szívünkbe fogadjuk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése