A csapat már nem volt messze a mecsettől, mikor az
egyik sarkon egy csoport iraki férfi állta útjukat. Hangosan kiabáltak, dühösen
rázták az öklüket rázták. Attól tartottak, hogy a katonák az ajatollah
elfogását és a templom lerombolását tervezik. A tömeg létszáma gyorsan több
száz főre duzzadt, egyre több és több dühös ember gyűlt össze. Néhányan
kövekkel kezdték dobálni az amerikaiakat,
úgy tűnt, elkerülhetetlen az összecsapás.
Ekkor meglepő dolog történt. Az amerikai
parancsnok, Christopher Hughes a hangszórójába kiálltott, és utasítást adott az
embereinek:
- Ereszkedj térdre, fegyvert a föld felé!
A katonáknak alig volt idejük végrehajtani, mikor
már csattant is az újabb parancs:
- Mosolyogj!
A katonák habozás nélkül teljesítették ezt is.
Térdelve, fegyvereiket a földre irányítva, nyílt, barátságos mosollyal néztek
az ellenséges tömegre.
Az irakiak megzavarodtak, nem értették, mi
történik. A kiáltozás lassan elhalt, páran visszamosolyogtak. A tömeg dühe
szinte varázsszóra elszállt. Az alezredes lassú hátrálásra szólította fel
a továbbra is mosolygó katonákat. Néhány iraki vállon veregette őket, mások
barátságosan integettek.
**
A mosolyt mindenütt értik, ha igazi.
**
A mosolyt mindenütt értik, ha igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése