Egyik évben advent
harmadik vasárnapjára készültem, amikor két kisiskolás testvér örvendeztetett
meg azzal, hogy meglátogattak és boldog ünnepeket kívántak. Közben egy kis
csomagot is adtak, benne csokoládé Mikulás volt, kis doboz kávé és ott lapult
egy boríték. Rajta az ábécével nem rég megismerkedett Bernadett jókívánsága:
boldog ünnepeket kívánok! Kíváncsi lettem a levélre és felbontottam. A
jókívánság értékét növelte a saját grafikája, melyre legfelül felírta: Advent.
A lap közepén lila színű égő gyertya, melynek két oldalán a négy adventi
vasárnapot, mint tulipán szirmokat rajzolta meg. A harmadik vasárnapot
narancssárga színnel ábrázolta, mert ez az öröm vasárnapja. A kislány
„műalkotása” Isten és az ember szeretetéről szólt. Jézus Krisztus tanítását
ilyen egyszerű módon fejezte ki. A két gyerek látogatása valódi örömet szerzett
nekem. Sőt ők voltak az öröm.
Boldog Kalkuttai Teréz anya írja: „Az öröm
az ima, az öröm erő, az öröm szeretet, az öröm olyan szeretetháló, amellyel
lelkeket foghatunk.” A két gyermek szeretetével az öröm rám talált.
Örömünk
alapja, hogy Krisztus szeret. Szeretete úgy vesz körül, mint a levegő óceán, s
általa az Egyház liturgiája bekapcsol a mennyei liturgiába, az angyalok
dicsőítő énekébe. Jézus olyan találkozásra képesít a szentmisében, amely
egyszerre Isten öröme és az egész teremtés öröme.
Ha neked éppen nincs örömed,
van Jézusnak. Ő megosztja veled. Ha neked van, mondd el te is. A mások öröme a
tiéd is lehet. Népénekünkkel hívlak az örömre: „Örvendezzünk, jertek,/ áhítatos
lelkek,/ Istenünk oltáránál!/ Nyissuk ki a lelkünk, vidám dalra keljünk:/ Mi
Urunk, mireánk vár.”
Advent olyan készületi és bűnbánati idő, amelyben jelen
van az öröm. Ezt jelképezi a liturgia színe, a rózsaszín és adventi koszorúnkon
a rózsaszínű gyertya. Az ember Isten öröme, örömre teremtett.
A próféta is ezt
hirdeti: Isten örül neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével (Szof
3,14-18a). Ezért tudunk mosolyogni, nevetni, örülni. Ha mégis kevés az örömöd,
arról te tehetsz, mert nem veszed észre Isten és az emberek szeretetét és így
nem éled át. Mivel szívünkbe programozta Isten a boldogság keresését, boldogok
akarunk lenni. A boldogság pedig örömökben lép elénk. Az ’egész’ boldogság
egyszerre nem birtokolható csak az örömben élhető át. Hogy Isten öröme felé
haladjunk, első lépésként bűnbánattal tisztítsuk meg lelkünket, és a szeretet
gyakorolásával készüljünk, hogy a Messiást a hívő közösséggel egyszerre
fogadhassuk (Lk 3,10-18). Ugyanez a készület szól az Úr második eljövetelére
is, így az örömmel együtt gyakoroljuk a jóságot is (Fil 4,4-7). Az igazi
öröm mindig felemel, gazdagít, erősít, lelkesít, hogy jók legyünk, mint az
Isten. Ha a jóság követeivé válunk, akkor szívből énekelhetjük a világnak: "Fel
nagy örömere, ma született!"
„Örüljetek az Úrban szüntelenül!” Fil 4,4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése