Éva teremtése

Egy lengyel mese szerint az angyalok egy részének bukása után Isten megteremtette Ádámot. Óriási termetétől még a vadak is megszelídültek. Olyan erős volt, hogy a fákat gyökerestől tépte ki. Övé volt a paradicsom minden gyönyörűsége. Ádám egyedül volt és ezért nem volt boldog. Ekkor Isten a virágokra lehelt, és előtte termett a fehér liliomszálhoz hasonló nő, nyomában a tavasz illata. E szüzet Isten Ádámnak adta.És minden, aminek hangja volt dicsőítette Istent.

Ádám nem örült, mert a liliomos nő mellette gyengének látszott, úgy mint egy liliom, ő pedig erős volt mint a tölgy. Isten látta, hogy Ádám nem illik és nem méltó a liliomos nőhöz. Álmot bocsátott Ádámra és oldalcsontjából másik nőt alkotott és Évának nevezte. Ádám örült neki, mert ez hasonló volt hozzá. Vele szívesen megosztotta az Édent.

A virágból lett liliomos szüzet Isten megtartotta bűntelen szépségben és más szerepet szánt neki: ő legyen egykor Fiának anyja. De maradjon meg az Édenkertben, míg az első emberpár munkával, szenvedéssel, halállal bűnhődik az ősbűnért s nem sóvárog Megváltó után. És az idők teljében Isten elküldte a Szent Szüzet, és virágillatként szállt belőle elő az Istenfia, a mindent megújító Jézus Krisztus, hogy megmentse az elbukott emberiséget.

**

Az ősszülőkre, az esendő emberre emlékezünk december 24-én.  Ádámban és Évában magunkra ismerünk. Ezért sóvárgunk mi is mindegyre a megváltás után. Áldott Karácsonyt!

Isten éltesse az Ádámokat és Évákat.