Emberségünk, hogy kiteljesedjék,
ezt az örömhírt újra és újra át kell élnünk.
Szent Ferenc élő Betlehemet állított
fel Greccio egyik barlangjában. Gyermek nagyságú viaszbabát helyezett a
jászolba, János földbirtokos pedig ökröt és szamarat adott, a parasztok szalmát
szórtak a padlóra. 1223 karácsony éjszakáján így idézte fel - emberek
beöltöztetésével, élő állatokkal - Jézus születésének estéjét. A környéken lakó
emberek Ferenccel együtt imádkoztak, énekeltek, átélve a szenteste betlehemi
pillanatait. Ezzel a Szent minden keresztény számára érzékelhetővé tette a
betlehemi csodálatos éjt. A misztérium felelevenítésével szívükbe vésődött,
hogy emberré lett az Isten, testvérünk lett az Isten. Ettől kezdve a
templomokban elterjedt a betlehemállítás és a betlehemezés.
II. József 1782-ben megtiltotta,
hogy betlehemet állítsanak fel a templomokban. Úgy ítélte meg, hogy a
betlehemes szokás "nevetséges és gyermekded". A tilalomnak kevés
foganatja volt. A betlehem ugyan egy időre eltűnt a templomból, de az egyszerű
emberek felállították a ”tisztaszobában”. Miután 1825-ben megszüntették a
tilalmat, ismét népszerűvé vált. Az idők folyamán más diktátorok más tilalmakat
vezettek be, de őket is túlélte Karácsony, mert a bizonytalan világnak hitet,
reményt, szeretetet csak Isten Fia tud adni. A Jézusban kapott megszentelődés
olyan nagy horderejű esemény, amely az egyén, a család és a társadalom életét fokozatosan
átalakítja.
**
**
Alázattal kérjük: Istenünk, te az
emberi természet méltóságát csodálatosan megalkottad, és még csodálatosabban
megújítottad. Add, kérünk, hogy részesedjünk Fiad istenségében, aki szeretetből
magára vette emberi természetünket. Hát ezt köszönjük meg Jézus születése
ünnepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése