A Krisztus-várás idejét éljük. Az adventi
koszorún a második gyertyát is meggyújtottuk. Olvasmányaink elénk tárják azt az
utat, amelyen haladva mindig többet birtokolhatunk Krisztus „felfoghatatlan
gazdagságából”, aki azért jött, hogy megváltó életével az örök hazába vezessen
bennünket. A mi magatartásunk hasonlít a hegymászókéhoz, akik figyelmesen a
vezető nyomába szegődnek, hogy kitűzött céljukat biztonságban tudják elérni.
Hogy igazi és örök hazánkat megtaláljuk, maga az Isten ihlette vezetőket adott
nekünk. Bár életünk terhei néha nyomasztók és elviselhetetlennek tűnnek, mégis
az örök otthon, az Istennel és választottaival való találkozás öröme
megvigasztal bennünket. Az üdvtörténeten végig vonul az otthontalanság fájdalma
és az otthonkeresés állhatatos példája. Ábrahám, Izsák és Jákob utódai egy
időre otthont találnak, de ennek örömét felváltja az otthontalanság, az
idegenség a babiloni fogságban. A tékozló fiú is az otthontalanság fájdalmát
viseli, amikor nyomorúságában rádöbben az atyai ház jelentőségére. A Babilonba
hurcolt nép is bűnbánóan szólítja Istent, és hiszi, hogy az Ő segítségével
megtalálhatja elveszített otthonát. A bűnbánattal – az értelmi és szívbeli
odafordulással – egyszerre Isten vigasztalása és örvendezésre szóló felhívása
hangzik el (Bár 5,1-9). Báruk próféta jövendölésének aktualitása és messiási
távlata van. Hirdeti, hogy Isten hűséges és szereti népét, ezért megszabadítja
és összegyűjti. A messiási távlat pedig az idők teljében valóság lett. Tiberius
császár, Pilátus helytartó, Heródes negyedes fejedelem, Annás és Kaifás főpapok
idejében a Megváltó véghezvihette művét (Lk 3,1-6). Szent Lukács kilenc
személyt sorol fel, kezdve a császártól a pusztában tartózkodó Keresztelő
Jánosig. Még a nevek felsorolásával is jelzi, hogy a választott nép
széthullott, idegenek uralkodnak felette. Vallási helyzete sem jobb, amikor egy
időben két főpapja van. Mégis ebben a kilátástalanságban az Úr szózatot
intézett a pusztában élő Jánoshoz, aki Izajás szövegével hívja bűnbánatra az
embereket. Ugyanis a bűnbánat tesz alkalmassá arra, hogy megszabaduljunk a
bűntől és bűnös vágyainktól, s készséges lélekkel tárulkozzunk ki az Isten
előtt. Ez az Úr útjának készítése. A megtűrt bűnök hegyeit felváltja az alázat;
a mulasztást, a közönyt pedig a buzgóság és szorgalom; a hazugságot,
igazságtalanságot felváltja az őszinte beszéd és a tiszta élet. A gyűlöletet,
irigységet, vadságot legyőzi a szeretet, a megbocsátás és a jóság. Ez az
útkészítés nehéz, de a lelki béke születésének a feltétele. Jézus pedig
megtisztít és megszentel (Fil 1,4-6. 8-11). A maga békéjével, a legfőbb jóval
ajándékoz meg, amit a földön elérhetünk. Otthonunk lesz az Isten háza,
mindörökké szünet nélkül. Ha a bűn miatt megszakadt a kegyelmi kapcsolatunk,
akkor bánjuk meg bűneinket és a gyónásban adjuk át azokat Jézusnak. Ő
megtisztít és felékesít szeretetével. Így lesz boldog a találkozásunk, karácsonyunk.
„Minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Lk 3,6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése