Kilátás a kilátástalanságban

A Krisztus-várás idejét éljük. Az adventi koszorún a második gyertyát is meggyújtottuk. Olvasmányaink elénk tárják azt az utat, amelyen haladva mindig többet birtokolhatunk Krisztus „felfoghatatlan gazdagságából”, aki azért jött, hogy megváltó életével az örök hazába vezessen bennünket. A mi magatartásunk hasonlít a hegymászókéhoz, akik figyelmesen a vezető nyomába szegődnek, hogy kitűzött céljukat biztonságban tudják elérni. Hogy igazi és örök hazánkat megtaláljuk, maga az Isten ihlette vezetőket adott nekünk. Bár életünk terhei néha nyomasztók és elviselhetetlennek tűnnek, mégis az örök otthon, az Istennel és választottaival való találkozás öröme megvigasztal bennünket. Az üdvtörténeten végig vonul az otthontalanság fájdalma és az otthonkeresés állhatatos példája. Ábrahám, Izsák és Jákob utódai egy időre otthont találnak, de ennek örömét felváltja az otthontalanság, az idegenség a babiloni fogságban. A tékozló fiú is az otthontalanság fájdalmát viseli, amikor nyomorúságában rádöbben az atyai ház jelentőségére. A Babilonba hurcolt nép is bűnbánóan szólítja Istent, és hiszi, hogy az Ő segítségével megtalálhatja elveszített otthonát. A bűnbánattal – az értelmi és szívbeli odafordulással – egyszerre Isten vigasztalása és örvendezésre szóló felhívása hangzik el (Bár 5,1-9). Báruk próféta jövendölésének aktualitása és messiási távlata van. Hirdeti, hogy Isten hűséges és szereti népét, ezért megszabadítja és összegyűjti. A messiási távlat pedig az idők teljében valóság lett. Tiberius császár, Pilátus helytartó, Heródes negyedes fejedelem, Annás és Kaifás főpapok idejében a Megváltó véghezvihette művét (Lk 3,1-6). Szent Lukács kilenc személyt sorol fel, kezdve a császártól a pusztában tartózkodó Keresztelő Jánosig. Még a nevek felsorolásával is jelzi, hogy a választott nép széthullott, idegenek uralkodnak felette. Vallási helyzete sem jobb, amikor egy időben két főpapja van. Mégis ebben a kilátástalanságban az Úr szózatot intézett a pusztában élő Jánoshoz, aki Izajás szövegével hívja bűnbánatra az embereket. Ugyanis a bűnbánat tesz alkalmassá arra, hogy megszabaduljunk a bűntől és bűnös vágyainktól, s készséges lélekkel tárulkozzunk ki az Isten előtt. Ez az Úr útjának készítése. A megtűrt bűnök hegyeit felváltja az alázat; a mulasztást, a közönyt pedig a buzgóság és szorgalom; a hazugságot, igazságtalanságot felváltja az őszinte beszéd és a tiszta élet. A gyűlöletet, irigységet, vadságot legyőzi a szeretet, a megbocsátás és a jóság. Ez az útkészítés nehéz, de a lelki béke születésének a feltétele. Jézus pedig megtisztít és megszentel (Fil 1,4-6. 8-11). A maga békéjével, a legfőbb jóval ajándékoz meg, amit a földön elérhetünk. Otthonunk lesz az Isten háza, mindörökké szünet nélkül. Ha a bűn miatt megszakadt a kegyelmi kapcsolatunk, akkor bánjuk meg bűneinket és a gyónásban adjuk át azokat Jézusnak. Ő megtisztít és felékesít szeretetével. Így lesz boldog a találkozásunk, karácsonyunk.

„Minden ember meglátja az Isten üdvösségét.” Lk 3,6.