1936-ban a
Manchester Guardian című nagy angol lap írta a következő történetet az
elhunyt brit királyról, V. Györgyről (1865–1936), akit Vindsorban és a Buckingham-palotában
a látogatók csak különleges, előírt alkalmakkor
láthattak. Ott úgy élt, s úgy is kellett élnie, mint egy király.
Ám élete jó
részét Sandringhamben, vidéki, családi birtokán töltötte, s úgy is szeretett
élni, mint egy vidéki földesúr, barátai és alkalmazottai között. Itt történt
egy alkalommal, hogy mikor a sandringhami vasárnapi iskolában ő
osztotta
ki a díjakat, azt mondta egy kicsi leánykának, aki ajándékot kapott bibliai tárgyakból
adott jó feleleteiért: „Örvendek, hogy
ezt az ajándékot neked adhatom, s én úgy érzem, hogy nekem jogom is van ezt az ajándékot
neked adni. Csaknem ötven esztendővel ezelőtt megígértem
édesanyámnak, hogy mindennap elolvasok egy részt a Bibliából, s ezt az
ígéretemet mindig megtartottam.”
E történetből érthető, hogy mi volt a király egyéni nagyságának,
igazságosságának fő forrása, s mi tette azt, hogy nemcsak
hivatalos gyász, hanem népének őszinte könnyei
kísérték utolsó útjára.
**
Isten szava segít, hogy úgy élj, ha meghalsz, mindenki sírjon, csak te mosolyogj!
Tekintsd meg: A pálosok Erdélybe jönnek
Tekintsd meg: A pálosok Erdélybe jönnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése