V. György brit király vallomása

1936-ban a Manchester Guardian című nagy angol lap írta  a következő történetet az elhunyt brit királyról, V. Györgyről (1865–1936), akit Vindsorban és a Buckingham-palotában a látogatók csak különleges, előírt alkalmakkor láthattak. Ott úgy élt, s úgy is kellett élnie, mint egy király.

Ám élete jó részét Sandringhamben, vidéki, családi birtokán töltötte, s úgy is szeretett élni, mint egy vidéki földesúr, barátai és alkalmazottai között. Itt történt egy alkalommal, hogy mikor a sandringhami vasárnapi iskolában ő osztotta ki a díjakat, azt mondta egy kicsi leánykának, aki ajándékot kapott bibliai tárgyakból adott jó feleleteiért: „Örvendek, hogy ezt az ajándékot neked adhatom, s én úgy érzem, hogy nekem jogom is van ezt az ajándékot neked adni. Csaknem ötven esztendővel ezelőtt megígértem édesanyámnak, hogy mindennap elolvasok egy részt a Bibliából, s ezt az ígéretemet mindig megtartottam.”

E történetből érthető, hogy mi volt a király egyéni nagyságának, igazságosságának fő forrása, s mi tette azt, hogy nemcsak hivatalos gyász, hanem népének őszinte könnyei kísérték utolsó útjára. 

** 

Isten szava segít, hogy úgy élj, ha meghalsz, mindenki sírjon, csak te mosolyogj! 

Tekintsd meg: A pálosok Erdélybe jönnek