A számítástechnika és a hálózatok
elterjedésével korunk az információ áramlás és a kiszivárogtatás korszaka. Ma
már nem érvényes a középkori „sub rosa dicta”, vagyis a gyűlésterem rózsája
alatt elhangzó megbeszélés titkossága. Ha nem belülről, akkor kivülről „fekete
kalapos hackerek” tudásukkal visszaélve, jogosulatlanul számítógépbe illetve
számítógép-hálózatokba törnek be haszonszerzés vagy károkozás céljából. Az
utóbbi évtizedben számtalan ilyen esetről hallhattunk, köztük a WikiLeaks non
profit szervezet, hogy kiszivárogtatott több millió kormányzati, katonai és
diplomáciai dokumentumot az Interneten, miközben forrásainak névtelenséget
biztosított.
A hétköznapok legelterjedtebb kapcsolatteremtő eszköze a
maroktelefon. Nem akármikor és akárhol használjuk, de üzemeltetése végett
tápegységét időközönként fel kell tölteni. Hasonlóképpen az ember is egészséges
fejlődése végett naponta testi-, lelki-, szellemi táplálékra, szeretetre
szorul. Az igazi gyarapodás az ünneplés által történik. Ünnepet tartani annyi,
mint tudatosan kiemelkedni az élet egysíkúságából és kapcsolatba kerülni az élő
Istennel. A munkás hétköznapokat szombaton megszakítjuk, hogy vasárnap együtt
az Istennel ünnepeljünk. Felfigyelhettük arra, hogy csak mi emberek tudunk ünnepelni.
Csak szabad nép tud Ige liturgiát és közös lakomát tartani (Neh 8,2-4a.
5b. 8-10). A babiloni fogságból hazatért nép (Kr.e. 538), félév alatt
biztonságot teremtett magának: felépítette házait, városai falát kijavította és
megerősítette. A közös sors és együtt munkálkodás összekovácsolta őket, némi
biztonságban érezték magukat és ekkor kérték Ezdrás papot, hogy olvassa fel az
Úr törvényét.
A Víz-kapu előtti téren virradattól délig felolvasták a vallási-,
a köz- és a magánéletet szabályozó törvényeket. A nép, hittel és
engedelmességgel fogadta. Ezdrás, Nehemiás helytartó és a leviták ezt az
Istennek szentelt napot mindenki számára az örvendezés napjává tették. Az az
öröm, hogy az Úr törődik velünk, nagy erőt jelent, ezért mondták: „az Úrban
való örömünk a mi erősségünk.”
Az Úr Jézus visszatért Názáretbe, ahol
nevelkedett (Lk 1,1-4; 4,14-21). Szombaton bement a zsinagógába és olvasásra
jelentkezett. Állva felolvasta a kezébe adott Izajás tekercsből a „szegények
evangéliumának” nevezett részt. A jóbel-év vonásaival körvonalazza küldetésének
lényegét: jó hírt, gyógyulást, látást, szabadságot hoz és vigasztal. A kegyelem
évét kiegészíti az irgalom évével. Változást hoz az emberek életében, felemeli,
megerősíti és így nőtt ki az Egyház. Jézus Krisztus személye az üdvösség, ő az
örömhír. Őbenne elérkezett az Isten országa és megnyilvánul a bűnök
bocsánatában, a hit világosságában és Isten irgalma kiáradásában. Krisztusban
közösséget, egy testet alkotunk (1Kor 12,12-30). Az Egyház tagjainak
teljes életét a különböző hivatások és képességek által, a Szentlélek tartja
fenn és őrzi meg. Ma is ünnepeljünk, és hivatásunk megélésével dicsőítsük
Istent.
„Ma beteljesedett az Írás, amit az imént
hallottatok.” Lk
4,21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése