A mi erősségünk, ha

A számítástechnika és a hálózatok elterjedésével korunk az információ áramlás és a kiszivárogtatás korszaka. Ma már nem érvényes a középkori „sub rosa dicta”, vagyis a gyűlésterem rózsája alatt elhangzó megbeszélés titkossága. Ha nem belülről, akkor kivülről „fekete kalapos hackerek” tudásukkal visszaélve, jogosulatlanul számítógépbe illetve számítógép-hálózatokba törnek be haszonszerzés vagy károkozás céljából. Az utóbbi évtizedben számtalan ilyen esetről hallhattunk, köztük a WikiLeaks non profit szervezet, hogy kiszivárogtatott több millió kormányzati, katonai és diplomáciai dokumentumot az Interneten, miközben forrásainak névtelenséget biztosított. 

A hétköznapok legelterjedtebb kapcsolatteremtő eszköze a maroktelefon. Nem akármikor és akárhol használjuk, de üzemeltetése végett tápegységét időközönként fel kell tölteni. Hasonlóképpen az ember is egészséges fejlődése végett naponta testi-, lelki-, szellemi táplálékra, szeretetre szorul. Az igazi gyarapodás az ünneplés által történik. Ünnepet tartani annyi, mint tudatosan kiemelkedni az élet egysíkúságából és kapcsolatba kerülni az élő Istennel. A munkás hétköznapokat szombaton megszakítjuk, hogy vasárnap együtt az Istennel ünnepeljünk. Felfigyelhettük arra, hogy csak mi emberek tudunk ünnepelni. Csak szabad nép tud Ige liturgiát és közös lakomát tartani (Neh 8,2-4a. 5b. 8-10). A babiloni fogságból hazatért nép (Kr.e. 538), félév alatt biztonságot teremtett magának: felépítette házait, városai falát kijavította és megerősítette. A közös sors és együtt munkálkodás összekovácsolta őket, némi biztonságban érezték magukat és ekkor kérték Ezdrás papot, hogy olvassa fel az Úr törvényét. 

A Víz-kapu előtti téren virradattól délig felolvasták a vallási-, a köz- és a magánéletet szabályozó törvényeket. A nép, hittel és engedelmességgel fogadta. Ezdrás, Nehemiás helytartó és a leviták ezt az Istennek szentelt napot mindenki számára az örvendezés napjává tették. Az az öröm, hogy az Úr törődik velünk, nagy erőt jelent, ezért mondták: „az Úrban való örömünk a mi erősségünk.” 

Az Úr Jézus visszatért Názáretbe, ahol nevelkedett (Lk 1,1-4; 4,14-21). Szombaton bement a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. Állva felolvasta a kezébe adott Izajás tekercsből a „szegények evangéliumának” nevezett részt. A jóbel-év vonásaival körvonalazza küldetésének lényegét: jó hírt, gyógyulást, látást, szabadságot hoz és vigasztal. A kegyelem évét kiegészíti az irgalom évével. Változást hoz az emberek életében, felemeli, megerősíti és így nőtt ki az Egyház. Jézus Krisztus személye az üdvösség, ő az örömhír. Őbenne elérkezett az Isten országa és megnyilvánul a bűnök bocsánatában, a hit világosságában és Isten irgalma kiáradásában. Krisztusban közösséget, egy testet alkotunk (1Kor 12,12-30). Az Egyház tagjainak teljes életét a különböző hivatások és képességek által, a Szentlélek tartja fenn és őrzi meg. Ma is ünnepeljünk, és hivatásunk megélésével dicsőítsük Istent. 

„Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Lk 4,21