Dénes
Dávid (1924-2001), aki
(1957-64 között börtönt viselt) 1966-tól 1980-ig Imecsfalva plébánosa volt. Ő temette Székely nénit, akit jól megdicsért, mert Székely néni ismerte
védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet életét és példáját követte.
Ezután felszólította a végtisztességre összegyűlteket, hogy ismerjék
meg szentjeink életét, nemcsak egy-kettőét, hanem sokét. "Mert vannak felkapott szentek, mint például szent Antal, és
vannak sarokba szorított szentek, mint például Bosco Szent János. Ezt
ti nem ismeritek, csak én!"
Hát, most ismerkedjünk meg a "sarokba szorított szent", Bosco Szent János meghívásának látomásával, úgy ahogy azt leírta:
,,Kilenc éves koromban álmot láttam, amelyet egész életemben soha el nem felejtettem. Álmomban úgy éreztem, hogy egy igen tágas udvaron álló ház közelében vagyok, ahol egy sereg gyermek tolongott. Egyesek nevetgéltek, mások játszottak, de voltak köztük olyanok is, akik káromkodtak. Amint ezeket az istentelenségeket meghallottam, közéjük rohantam, s rábeszéléssel és ütlegekkel akartam őket elhallgattatni. Ebben a pillanatban egy javakorabeli, tiszteletreméltó, előkelő öltözetű férfi jelent meg. Egész alakját fehér köpeny burkolta, arca azonban olyan fényes volt, hogy nem tudtam rátekinteni. Nevemen szólított és megparancsolta, hogy álljak a fiúsereg élére, miközben hozzátette:
Hát, most ismerkedjünk meg a "sarokba szorított szent", Bosco Szent János meghívásának látomásával, úgy ahogy azt leírta:
,,Kilenc éves koromban álmot láttam, amelyet egész életemben soha el nem felejtettem. Álmomban úgy éreztem, hogy egy igen tágas udvaron álló ház közelében vagyok, ahol egy sereg gyermek tolongott. Egyesek nevetgéltek, mások játszottak, de voltak köztük olyanok is, akik káromkodtak. Amint ezeket az istentelenségeket meghallottam, közéjük rohantam, s rábeszéléssel és ütlegekkel akartam őket elhallgattatni. Ebben a pillanatban egy javakorabeli, tiszteletreméltó, előkelő öltözetű férfi jelent meg. Egész alakját fehér köpeny burkolta, arca azonban olyan fényes volt, hogy nem tudtam rátekinteni. Nevemen szólított és megparancsolta, hogy álljak a fiúsereg élére, miközben hozzátette:
Nem veréssel, hanem szelídséggel és
szeretettel teheted ezeket barátaiddá. Kezdd el tehát azonnal a munkát! Tanítsd
meg őket a bűn utálatosságára és az erény szépségére!
Én ijedten
jegyeztem meg, hogy tudatlan ifjú vagyok, tökéletesen képtelen arra, hogy a
fiúkat vallásos oktatásban részesítsem. Amint ezt kimondtam, a fiúk abbahagyták
a veszekedést, a zajongást és a káromkodást, és mind a férfi köré sereglettek.
Majdnem öntudatlanul kérdeztem:
– Kicsoda ön,
hogy ilyen lehetetlenséget kíván tőlem?
– Éppen azért mert lehetetlennek látszik,
végre kell hajtanod engedelmesség és tudomány által!
– Hol és milyen
eszközökkel fogom megszerezni ezt a tudományt?
– Adok melléd egy tanítónőt, akinek védelme
alatt bölcs leszel, akinek befolyása nélkül miden bölcsesség csak balgaság.
– De hát kicsoda
Ön, hogy így beszél velem?
– Annak vagyok a fia, akit napjában háromszor
üdvözölni tanított a te édesanyád.
– Édesanyám azt
parancsolta nekem, hogy az ő engedelme nélkül semmiféle idegen emberrel szóba
ne álljak; mondja meg tehát a nevét!
– Azt kérdezd meg az én anyámtól!
Abban a
pillanatban egy asszonyt láttam a férfi oldalán, igazi, fenséges alakot, olyan
ruhában, amelyből pazar fényesség sugárzott, mintha csupa ragyogó csillaggal
lett volna telehintve. Mikor megbizonyosodott növekvő zavaromról, közelebb
hívott magához, jóságosan kézen fogott, és így beszélt:
– Nézz ide!
Föltekintve
észrevettem, hogy a fiúsereg eltűnt, és helyébe nagy tömeg kecske, kutya, macska,
medve és egyéb állatokból álló nyáj került. A felséges Asszony tovább beszélt:
– Ez a te munkaköröd, itt működj. Légy
alázatos, erős és férfias, és az átváltozást, amelyet ezeken az állatokon most
látni fogsz, csináld meg később az én fiaimnál.
Megint
odatekintettem, és a vad állatok helyén ugyanannyi szelíd bárányt láttam. Ezek
örömmel bégetve ugrándozták körül a férfit és az asszonyt, mintha hódolnának
nekik. Ahogy ezt észrevettem, álmomban sírva fakadtam, és kértem a dicsőséges
Asszonyt, magyarázza meg nekem, amit láttam, mert nem értettem, mit jelent
mindez. Ő azonban csak a fejemre tette a kezét, és azt mondta:
– A kellő időben mindent meg fogsz érteni.
Alig ejtette ki
ezeket a szavakat, valami zörej fölébresztett az álomból, és minden eltűnt.''
Ez az álom –
mint később összes prófétai álmai – szóról szóra beteljesedett, amikor a vad
utcagyerekekből és suhancokból becsületes, vallásos fiatalokat nevelt, akik
családjukban vagy az Egyház szolgálatában kamatoztatták mindazt, amit tőle
kaptak.
Nagyon tanulsagos tisztelt atya mindaz amit közze tesz!A Joisten aldja munkajat.Figyelemmel követem irasait.
VálaszTörlés