Ágoston-rendi remeték Magyarországon

A Szent Ágoston püspök (354-430) püspök papjaival közös életet kezdett, regulája két pilléren nyugodott: a szívek egységén és az anyagi javak megosztásán. Az ő szellemében élő remete társulatokat, 1256-ban IV. Sándor pápa „Licet ecclesiae catholicae” bullájával Ágoston-rendi remeték név alatt egyesítette – Ordo Fratrum Eremitarum Sancti Augustini, OESA –, és koldulórendként hagyta jóvá. Magyarföldön 1270 után telepedtek meg. A rend első kolostorai hazánkban a bencés regula szerint élő vilhelmitákhoz tartoztak, akikkel Báncsa István (1243–1252) esztergomi bíboros az Ágoston-rendi remeték szabályzatát fogadtatta el, és az új remeterendbe vezette át. A kontemplatív életet élő remeték nehezen fogadták el, hogy ezután városokban kellett élniük, aktívan bekapcsolódva a pasztorációba. Az ágostonos remeterend erős versenytársra akadt Magyarországon az egyetlen magyar eredetű rendben, a remete Szent Pálról elnevezett pálos rendben. A pálos rend „népszerűségét elsősorban annak köszönhette, hogy nem külföldről került át, hanem – egyedülállóan – hazai talajból nőtt ki, s később is magán viselte a jegyeket, amelyek keletkezése idején a hazai társadalmat jellemezték…”  
A 13. század második felére, vagyis „az ágostonosok megszervezésük után elvesztették remete-jellegüket, a pálosok ezt sikeresen őrizték.” A tartományok élén a provinciális perjel állt, akit három évenként választottak meg. 1278-ban említik először a magyar tartomány perjelét, akiknek központi kolostora az esztergomi Szent Anna-rendház volt. 
Vidéken kizárólag a fejlett, több központi funkcióval rendelkező, fontos utak, átkelők mellett fekvő településeket választották ki rendházaik székhelyéül. Kolostoraik létrejötte elsősorban a gazdag donátoroknak volt köszönhető. Sokan tanultak és tanítottak egyetemeken. 1338-tól a tartományoknak főiskolát kellett felállítaniuk. Az ágostonos remeték a 14. században települtek le Erdély magyar városaiban: Gyulafehérváron, Désen, Tordán és Váradon. Magyarországon a mohácsi vészig 36 helyen volt házuk. Öltözetük hegyes kapucnival ellátott fekete habitus és bőröv. Kolostoraikat a török hódítás semmisítette meg. Magyarországon a törökök kiűzése után három helyen, Lékán, Budán és Pécsett telepedtek le újra, amíg II. József föl nem oszlatta házaikat.