Egy nemesi származású, de goromba ember valami miatt
különlegesen gyűlölte Szalézi Ferencet, Genf püspökét. Egy este szolgáival és
kutyáival fölvonult a püspök háza elé, s ott egész éjszaka pokoli
lármát csaptak. Az emberek vadászkürtöket fújtak és pisztollyal
lövöldöztek, a kutyáknak pedig a fülét csipkedték, hogy minél jobban
vonítsanak. Ez több éjszakán át megismétlődött, sőt egyre pimaszabbak
és arcátlanabbak lettek. A püspök házanépe rájuk akart rontani,
Szalézi Ferenc azonban visszatartotta őket, bár ő sem talált
nyugalmat. Ezt mondta: ,,Ó, nem is olyan rossz ez! Mi legalább fűtött
szobában ülünk, de azok a szegény fickók odakinn, akik szintén nem
alhatnak, még fázni is kénytelenek hozzá.''
Másnap Ferenc találkozott ellenfelével a városban. Rögtön odasietett
hozzá, és olyan barátságosan és derűsen köszöntötte, hogy az egészen
lefegyverezve érezte magát, őszintén bocsánatot kért és gyerekes
ellenségeskedésére fátylat borított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése