Egy királyi hölgy megcsömörölt az
élettől
és elhatározta, hogy világgá megy. Hogy senki meg ne akadályozhassa szándékában, csendesen kifelé igyekezett
a városból. A város végén, egy cipészműhelyből vidám ének
hallatszott ki, melyből szokatlan béke és öröm sugárzott feléje.
Kíváncsi lett, hogy ki énekelhet így.
Belépett. Egy púpos cipész ült munkája
mellett és énekelt.
A nő felindultan rászólt: Hogy énekelhet
ilyen vidáman, aki ennyire nyomorult?
- Téved, asszonyom, - felelte a cipész. Én
királyi gyermek, az élő Isten gyermek vagyok.
- Nem e világ királyáé. Nem olvasta soha: "Az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is." (Gal 4,6-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése