Bernauer Ágnes (1411-1435)
egy augsburgi fürdősnek, afféle sebész-borbélynak volt a lánya. Szépsége minden
férfit elvarázsolt. A kék szemű, szőke Ágnes gyöngéd, hófehér bőréről,
hattyúnyakáról azt beszélték, hogy ha kiürítene egy pohár vörösbort,
meglátszana, amint a piros zuhany végigpatakzik a torkán. III. Albrecht herceg (ur. 1438-1460), a
bajor trón örököse, egy nyilvános ünnepségen meglátta és rajta felejtette a
szemét. Megismerte, megszerette. Ágnes is viszonozta a szerelmet. Albrecht
eljegyezte és Ágnest elrejtette egy vidéki kastélyában, mert rossz szelek kezdtek
fújni az apai ház felől. Az öreg Ernst herceg (ur.1397-1438) dúlt-fúlt mérgébe, hogy fia egy polgári
lányt vesz el. Albrecht közben megesküdött Ágnessel, és tartva a veszedelemtől,
feleségét a biztonságosnak tűnő straubingi várába vitte. Ott azután nyíltan
megadatott neki minden tisztelet, ami hercegasszonynak jár.
Albrecht vidékre
ment apródjával, amikor meglátta az egyik falusi ház felíratát:
Van kínom és keresztem,
Krétával van írva,
Ha nincs kínod, kereszted,
Töröld le, mi írva!
Albrecht
elolvasta és utasította apródját:
“Hát
menj oda és töröld le, mert hála Istennek, nekem se kínom, se keresztem!”
Az
apród meghökkent és kérte urát, hagyja meg az írást. De a herceg nem tágított.
Úgy hiszi, hogy örök frigyet kötött a szerencsével, számára nem teremhet kín
vagy kereszt. Az apród engedelmeskedik és letörli a krétaírást.
De ím,
lélekszakadva jön egy hírnök és jelenti. “Herceg,
ne ijedj meg, szörnyű hírt kell jelentenem. Az öreg herceg abban a hitben, hogy
fejedelmeknek mindent szabad, kileste az alkalmat, amikor nem vagy otthon, és
emberei behatoltak a straubingi várba, Ágnest elfogták és 1435. október 12-én
kivitték a Duna hídjára, zsákba varrták és a Dunába fojtották.”
A herceg, mint
kit villám sújtott, némán mered maga elé az apai gaztett hírére, majd lassan
megfordul s megtörten szólt az apródnak:
“Fiam,
írd fel oda megint azt a verset: Van kínom és keresztem!”
Albrechtet a
gaztett híre, a düh és fájdalom teljesen kiforgatta magából. Betört apja
országába és perzselt, pusztított, mint aki az eszét vesztette. Csak amikor a
császár is közbelépett, kezdett csillapulni. Az öreg herceg bocsánatot kért,
vezeklése jeléül kápolnát emeltetett Ágnes sírja fölé és halála napján
mondandó örökös szentmisét rendelt.
**
Nem szabad
vakmerően bizakodnunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése