Szentatya, megsirattál

2005. július 19-én lelkesedéssel vártuk Őszentségét, XVI. Benedek pápát. Szívünkbe fogadtuk, amikor szerényen kiállt a pápai lakosztály ablakába és kitárt karral, mindenkit szívére ölelő gesztussal köszöntött. Közben a fehér karing visszacsúszott a felemelt karokról és szembetűnő lett a fekete ing, a fekete szvetter és a fekete reverenda. Szerénysége, nagy tudása és az Egyház iránti elkötelezett, szolgáló szeretete megérlelte, hogy egészen Krisztus gabonája legyen. Az első pápai áldás után nyomban leírtam élményemet és elgondolásomat. (Habemus papam! 2005.04.19.) Lelkesedtem, mert megéreztem benne a hit szilárdságát, elköteleződését Jézus Krisztussal és Egyházával.

2013. február 11-én, a Lourdes-i Boldogasszony napján XVI. Benedek pápa nyilatkozata megdöbbentett, ugyanakkor történelmet írt bejelentésével: „teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról mint Róma Püspöke, mint Szent Péter utóda”.

Erkölcsi nagyságát csodáltuk. Váratlanul ért kinyilatkoztatása, mert őt senki és semmi nem sarkallta lemondásra. Igaz, hogy az utóbbi két esztendő alatt Európában államfőket, miniszterelnököket, minisztereket, képviselőket... különböző defektusok miatt lemondásra szólítottak fel, de egyesek ezzel mit sem törődtek, érzéketlenül ragaszkodnak a hatalomhoz, nem álltak félre... Ez a magatartás is jelzi, hogy korunk nemcsak gazdasági válságban van, hanem erkölcsiben is.

Mennyire más Őszentsége magatartása, aki az 1,19 milliárd katolikus Egyház látható feje, akinek hatalma, szolgálata élete végéig tartó, mégis olyan gesztust tesz, ami minden ember tiszteletét kiváltotta.

Mi vezérelte a Szentatyát, hogy lemondjon?

Figyelmesen olvasom nyilatkozatát: „Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten előtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erőnlétem előrehaladott korom miatt már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot.

Nagyon jól tudom, hogy ezt a feladatot, spirituális lényege miatt, nem pusztán tettekkel és szavakkal, hanem szenvedéssel és imával is teljesíteni kell. Azonban a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve, és a hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erő az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak.

Ezért, tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról mint Róma Püspöke, mint Szent Péter utóda, amelyre 2005. április 19-én a bíborosok révén kaptam megbízatást. 2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó. Az illetékeseknek konklávét kell összehívniuk az új pápa megválasztására.”

Belátom, hogy döntésében a világ és az Egyház iránt érzett szeretete motiválta.

Mennyire jóságos, amikor a konzisztórium tagjainak köszönetet mondott azért a szeretetért és munkáért, amivel segítették szolgálatában  és bocsánatot kért minden hibájáért. Ezután az Anyaszentegyház iránt érzett felelősséggel arra kérte a jelenlévőket “most ajánljuk az Anyaszentegyházat Legfőbb Pásztora, a mi Urunk, Jézus Krisztus gondjaiba. Fohászkodjunk Szent Anyjához, Máriához, hogy anyai jóságával segítse a bíboros atyákat az új pápa megválasztásában. Ami engem illet, a jövőben is teljes szívvel kívánom szolgálni Isten Szent Egyházát imának szentelt életemmel”.

Ilyen szeretetteljes lépésre, visszavonulásra csak szent ember képes. Olyan, aki valóban megéli, amit jelmondata jelent: Cooperatores veritatis – az igazság munkatársai” Hamvazószerdai beszédében is erre buzdított: „A nagyböjti időszakban nagyobb buzgósággal éljük meg az egyházi szeretetközösséget”.

Az imádság hullámhosszán üzenem: Szentatya, híveimmel együtt imádkozunk az élő Péterért, s közben mi kérdezzük Szentségedtől: Quo vadis, Domine?

Hálánk jeléül, a csíkszeredai Millenniumi-templomban február 28-án virrasztani fogunk, és 20,45 órakor szeretetünk és búcsúzásunk jeléül félórán át harangozni is fogunk, imádság közepett szívünkbe zárjuk Szentségedet, mert egy szent nagy tettet visz végbe, mikor a kontemplatív élet útjára tér.

Benedic, Domine, nos...

Darvas-Kozma József pápai káplán, esp.-plébános

Csíkszereda, 2013. február 13-án.