Várbörtönből a szabad világba

Olvastam, hogy egy várbörtön tornyában ártatlanul raboskodott egy embert. Cellájának ablakán nem volt rács, de olyan magasan volt, hogyha onnan leugorna, halálra zúzná magát. A fogolynak mégis sikerült megszöknie. Vajon hogyan? Hosszas rabsága alatt megnőtt a haja. Egyik nap annyi hajszálat tépett ki hosszú hajából, amely összekötve leért a földig. A torony tövében az est beálltakor, megjelent a barátja, lelki szövetségese és a hajszálkötél végére selyemcérnát kötött. Ezt a rab felhúzta a toronyba. A következő alkalommal a selyemcérnát engedte le, és ennek segítségével már felhúzhatta azt a kötelet, amelyen jómaga is lemászhatott.

A nagyböjtben hasonlóan kell cselekednünk, ha szabadulni akarunk bűneink rabságából. A nagy böjt éppen arra hív minket, hogy tápláljuk hitünket Isten igéjének figyelmesebb és kitartóbb hallgatásával, a szentségekhez járulással és  kössük össze jóakaratunk hajszálait a böjt, a bűnbánat és az alamizsna konkrét gyakorlásával növekedjünk a szeretetben Isten és a felebarát iránt. Ezek segítségével ragadjuk meg lelki szövetségesünk, Jézus Krisztus adta mentőkötelet, a bűnbocsánatszentségét. Az így megszerzett lelki szabadságunkkal induljunk el az életszentség útján.