Makovecz Imre szakrális épületei "Templomok" c. kiállítás

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is köszönetemet szeretném kifejezni a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusának és Hargita Megye  Önkormányzatának, hogy ezt a kiállítást megszervezte.

2010. nov. 20-án  abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Makovecz Imre születésének 75. évfordulójára rendezett kiállításon, mint meghívott, Bogos Ernő építésszel együtt részt vehettem. A délelőtti találkozó során, a kerekasztal beszélgetéskor mondta Imre bátyám, hogy mesterének Gaudít tekinti. „Gaudí az építészet Dante-ja.”

Makovecz Imre egyik utolsó és legfontosabb víziója – az új felső-krisztinavárosi templom terve is jelen volt azon a kiállításon.  Az építészek körében így jellemezték, ez a magyar Sagrada Família.  A neves építész ennek a megépítését nem érte meg. Ez még várat magára.

Makovecz Imre minden művében a vallási szimbolizmust és szépséget kereste. Az a vágy vezérelte, hogy az általa tervezett alkotások a szemlélődés által Istenhez vezessenek. Minden építészeti művét vallási jelképpel és a nép világában gyökerező forma elemekkel koronázta meg. Hívő ember volt. Erről így vallott: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is tőle, belőle vagyok… Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én “nem is hiszek”. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”

Makovecz Imre építész 2011. szeptember 27-én szentségekkel ellátva hunyt el, akinek az egyházi művészet vált legátéltebb és legzseniálisabb kifejezésévé. Temetésén okt. 8-án Magyarország miniszterelnöke megígérte, hogy támogatni fogja a felső-krisztinavárosi templom megépítését.
Csíkszereda és plébániánk székelyruhás küldöttsége elsőként rótta le kegyeletét Makovecz Imre koporsója előtt. Azóta a Művészeti Akadémia elnökének, a Millenniumi-templom tervezéjének emlékét ápolók előtt mindig nyítva van templomunk. Elsőként Lajkó Felix muzsikájával hívta fel a nemzetközi építész alkotására mindnyájunk figyelmét.

2012. november 14-én a Millenniumi-templomban a Héttorony Fesztivál szervezői tisztelegtek Makovecz Imre emléke előtt, Herczku Ágnes, a Zerkula Zenekar és Sára Ferenc műsorával gazdagította a nagyérdeműt.

2011. augusztusban ért véget az a kiállítás, amellyel XVI. Benedek pápát, pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából rendeztek. Hatvan világhírű festő, szobrász, építész, ötvös, költő, zeneszerző, fotóművész és filmrendező művei jelenítették meg – a kiállítás címének megfelelően – az igazság ragyogását s a szeretet szépségét. A megnyitó alkalmával a Szentatya felhívást intézett a jelenlévő művészekhez: „Ragyogtassátok fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a szemlélők szívében vágyat gyújtson és igényt arra, hogy széppé tegyék a létezést, minden létezést, s azzal a kinccsel gazdagítsák azt, ami soha el nem múlik, ami az életet műremekké teszi, s minden embert rendkívüli művésszé: a szeretettel.”

Makovecz Imre életművének fontos része a csíkszeredai Millenniumi-templom, egyrészt ez az elkészült erdélyi templomok sorában az első, ugyanakkor a pápai felhívásra adott korábbi válasznak is tekinthető. E templom nemcsak az ezer éves múltunkat tükrözi, hanem a többit is. Az oltár körül úgy jöhetünk össze, ahogy azt 50 évvel ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinat atyái megfogalmazták, ti. Jézus Krisztusban váljunk családegyházzá. E templom formájában azért jelenült meg ez a tanítás, mert Imre bátyám megértette gondolatainkat, és mi is az ő formai nyelvét. Nagyon is egymásra találtunk. Munkáját ingyen adta! Most is köszönöm.

Makovecz Imre halálhíre kapcsán, az Osservatore Romano (2011. szept. 29.) így méltatt a Kossuth-díjas magyar építészt: „Templomai mind a hit jelenvalóvá tételének szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent történését idézik meg beszédes jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti esemény szívébe juttatják el.” Makovecz Imre olyan építész, akit a Vatikánban is számon tartottak a legnevesebb egyházművészek között, mert művei elvezetik az embert az igazsággal és a valódi szépséggel való találkozásra. Ő már eljutott oda, amit 1992-ben a Sevillai kiállításon láthatóvá tett, ahol a fa, a kő, a növény, vagyis az evilág áttör a lehajló égen. S mindezzel azt üzeni: álljunk talpra és nézzünk felfelé, tegyük az életet műremekké. Ehhez csak szeretet kell.

(Elmondta D-K. József, a csíkszeredai kiállítás megnyitóján, 2013. febr. 18-án.)

Ajánló:
http://www.pluszportal.ro/web/index.php?option=com_content&task=view&id=33486&Itemid=1&limit=1&limitstart=0