415 éves ravaszság és hősiesség

1598. március 28-án éjszaka Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós csapatai csellel ostrom alá vették Győr várát és visszafoglalták. Szinán pasa 1594. júliusban elfoglalta Tata várát, majd körülbelül százezres seregével Győrt is körülzárta. Ferdinand Hardegg főkapitány pedig három hét után, 1594. szeptember 29-én a szabad elvonulás fejében fel is adta Győrt. Hardegget ezért I. Rudolf kivégeztette, mert Győr nem csak Bécs közvetlen előteréhez tartozott, hanem védműveinek visszafoglalása igazi emberpróbáló feladatnak számítottak. 

A hagyomány szerint Szinán nagyvezír egy rézkakast kovácsoltatott, és kijelentette, hogy amíg az meg nem szólal és az alatta lévő török félhold nem teljesedik ki, az erősség a muszlimok kezén marad. 

Az 1597. évi hadjárat bebizonyította, hogy míg Győr az oszmánok kezén van, addig nem csak Bécs forog veszélyben, de a Dunántúlon visszafoglalt erődök is könnyen elveszhetnek. Éppen ezért Rudolf országgyűlést hívott össze 1598 januárjában  Győr visszavétele érdekében.  

A megbízott Adolf von Schwarzenberg (1547-1600) császári hadvezér már 1598 márciusának elején megkezdte a felkészülést az ostromra. A legnagyobb titokban úsztatta le Komáromig az ostromeszközöket, március végére pedig Pálffy Miklós (1552-1600) és Don Lopez érkezésének köszönhetően több mint 5000 fős haderő állomásozott. 

Schwarzenberg az utolsó pillanatig titokban tartotta szándékait: miután március 27-én átkelt a Dunán és elindult Győr irányába, Tata felé is küldött őrjáratokat, hogy leplezze úti célját. 

A keresztény erők március 28-ára a Kis-Duna mellett található Vének falucskáig nyomultak előre – itt keltek át 1594-ben a várost elfoglaló törökök is –, majd felkészültek a cseles éjszakai ostromra. Az álca tökéletesen működött.

Schwarzenbergnek értesült arról, hogy a várvédők napok óta fontos élelmiszer-szállítmányt várnak Budáról, ezért erőit a Fehérvári-kapunál összpontosította, hiszen a törökök erről az oldalról számítottak az utánpótlásra.  

A császári hadvezér kiválasztott néhány törökül tudó katonát, és egy szekérrel a falakhoz küldte őket azzal az utasítással, hogy próbálják meg rászedni a védőket, és nyittassák ki a kaput. Bár fáklyáiknak köszönhetően az oszmánok gyorsan észrevették az átverést, a csel így is sikeres volt, ugyanis a petárdák súlyos károkat tettek a kapuban.  

A közelben rejtőző keresztény katonák így bejutottak a városba. A törököket váratlanul érte a támadás, a harcosok nagy része aludt, ennek ellenére a törökök komoly ellenállást tanúsítottak. A vár parancsnoka, Ali pasa pedig két kardot forgatva állta útját a keresztény hadvezérnek, aki még Pálffy Miklós lovasságát is kénytelen volt csatába küldeni. Pálffy katonái kézi tusában eldöntötték az ütközetet. A harc során török részről 1500, keresztény részről 600 fő vesztette életét, ez utóbbiak fele akkor esett el, amikor Ali pasa utasítására a védők felrobbantották a lőportornyot.

A krónikások szerint 1598. március 28-29-e éjszakáján a fémből készült kakas kukorékolt, s az ostrom idején éppen a telihold világította meg Győr utcáit. Schwarzenberg tábornok ravaszságának (hercegi címet hozott), és az ostrom után grófi címmel jutalmazott Pálffy Miklós hősiességének köszönhetően Győr visszatért a maradék Magyarországot oltalmazó erősségek sorába.