Áldott a király!

A nagyhét Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emlékével kezdődik. Ez az esemény kínszenvedése előtti vasárnapon történt. Jézus, aki ellenezte a kenyér szaporítás után, hogy királlyá tegyék, ma elfogadja, hogy diadalmenetben, mint sajátos jellemvonásokkal rendelkező királyt kísérjék. A szelíd és alázatos király szamárháton vonul be a szent városba (Iz 50,4-7). A nép lelkesedése a csodatevőnek szól: „Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” Ez nem a betlehemi angyalok éneke, nem a húsvéti hit, de Jézus annyira igazolta magát, hogy most a kövek is megszólalnának, ha az emberek hallgatnának. Jézus szavaiban és csodáiban csak egy elfogult csoport az, amely a maga hullámhosszán akarta észlelni Isten hatalmát, ők nem ismerik el Jézusban a Messiást (Lk 19,28-40).

Jézus búcsúbeszédében végrendelkezik. Az utolsó vacsorán szintézisbe rakja minden tanítását a lábmosás szertartásában. Minden csoda összefoglalódik az átváltoztatásban: Jézus újmiséje egy nagy harmónia. Összeköt Istennel, egymással és a teremtett világgal.

Nagypénteken az Atya hazahívó szava célba ér, és az Élet Kenyere általi útravaló adása is. Királyságát a világ felé a római törvényszék előtt hirdeti meg. Elfogadja, hogy keresztje fölé írják az INRI-t, s elviseli, hogy a főtanács tagjai kigúnyolják. Ezt tehetik vele, de csak a haláláig. Nagypénteken mindenki megrettent és elhallgatott (Lk 22,14-23,56). A feszült várakozásban megnyílt a sziklasír Húsvét hajnalán, s Jézus felragyogtatta az örök életet.

Aki elrejtette istenségét, s ennyire semmivé tette önmagát, annak egyetlen oka a szeretet, az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni; és az emberek iránti szeretet, akiket össze akar békíteni az Atyával. Jézus testvérünk lett, vállalta velünk a halált is, hogy részesülhessünk isteni természetében. Így a legteljesebb önkiüresítésből, a legteljesebb felmagasztalás fakadt (Fil 2,6-11). Krisztus minden teremtmény uraként gyakorolja hatalmát: megbékéltet Istennel, megszabadít a bűntől és közli velünk isteni dicsőségét.   

Ezt teszi Jézus, és mit teszel te? Befogadtad-e az „élet fájának” gyümölcsét, a kegyelmet, ami „békességedre szolgál”? Most „Megváltó királyunk elébe megyünk, Méltó tisztelettel Urunkhoz legyünk, Hozsannát kiáltson néki minden hív, Dicsérettel áldást mondjon nyelv és szív.”

Ha hűségesen követjük Jézust, akkor nem tévesztjük el a helyes utat, és örök dicsőségében is részesülünk.

„Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent.” Lk 23,47

Kapcsolódó cikk:
A rövid és hatékony beszéd
Az életpárti Galičnik
Húsvéti készület - jótanács