Csakis Isten dicsőségére

1922-ben előadták az oberammergaui passiójátékokat, amelyet megnézte egy amerikai filmvállalat is. Egy millió dollárt ajánlottak fel az engedélyért, ha a passiójátékot filmre vehetik és Amerikában játszhatják. A község vezetőinek még külön összegeket ígértek.

Az 1633-as pestisjárvány idején Oberammergauban százan haltak meg és a túlélők fogadalmat tettek, hogy minden tíz évben megjelenítik Krisztus kínszenvedését, a passiót.

Az elsőt 1634-ben adták elő. 1680 óta minden kerek tizedik évben adják elő. 

1920-ban elmaradt a világháború miatt, ezért 1922-ben adták elő. Szereplők csak a helység lakói közül lehetnek, és mindenki februártól növeszti a haját és a szakállát.  

Az amerikai filmvállalat ajánlatát 1922-ben a derék bajor falu népe visszautasította, bár akkor mindannyian földhözragadt szegény emberek voltak. Ők csakis Isten dicsőségére akarnak játszani és nem engedik magukat önző üzleti számításokra kihasználni.

Hogy pedig a kísértésnek határozottan és azonnal ellenállhassanak, sokan közülük az utolsó előadás után azonnal a borbélyhoz siettek s levágatták hosszúra növesztett hajukat.

Ezzel a tettükkel, az Isten szolgálatában való önzetlenség dicső mintaképeivé lettek. 2010-ben zarándokok áradata lepte el, ezért a félmillió nézőnek, több mint nyolcvanszor adták elő.