„Örök üdvösséget szerzett”
Ma nagypéntek van. Urunk
kínszenvedésére és halálára emlékezünk. Meghallgattuk az ige liturgiát, amely
után röviden elmélkedünk Urunk halálba menő szeretetéről. Tíz könyörgést
végzünk a világért, hogy Jézus húsvéti misztériuma megszenteljen mindenkit.
Utána hódolunk a Szent Kereszt előtt, majd szentáldozáshoz járulunk. Liturgiánk végén szentségimádást végzünk.
Utána hódolunk a Szent Kereszt előtt, majd szentáldozáshoz járulunk. Liturgiánk végén szentségimádást végzünk.
Kedves testvéreim!
1. Fájdalmunkban és gyászunkban öröm van. Örömünk oka, hogy az üdvtörténet egészében tudjuk szemlélni Üdvözítőnk
szenvedését és halálát. Ma nemcsak emlékezni akarunk, hanem átélni akarjuk az
Úr keserves kínszenvedésének titkát. Két olvasmány állítja elénk Isten
küldöttének, a fájdalmak emberének engesztelő áldozatát, amelynek meglesz a
gyümölcse.
Izajás próféta (Iz 52, 13 – 53, 12) hét évszázaddal Krisztus előtt megdöbbentő bejelentéseket tesz, amelyek János evangélista (Jn 18,1 – 19,42) történeti leírásával egybeesik.
Izajás próféta (Iz 52, 13 – 53, 12) hét évszázaddal Krisztus előtt megdöbbentő bejelentéseket tesz, amelyek János evangélista (Jn 18,1 – 19,42) történeti leírásával egybeesik.
A próféta megjelöli
a Isten szolgájának szenvedése okát: „a mi bűneinkért szúrták
át, a mi gonoszságainkért törték össze”, egyben megjelöli e szenvedés
engesztelő értékét is: „a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei
szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53, 5).
Jézus
szenvedését részben átélheted, ha életed olyan pillanataira gondolsz, amikor ártatlanul
szenvedtél vagy keserűséggel teli pillanatokat, napokat vagy hónapokat éltél
meg, amikor szenvedéseddel egészen magadra maradtál, vagyis az Istenen kívül
nem volt senkid, ahogy a költő írja: „mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem”.
Jézus
szenvedésében lásd meg az Ő szeretetének lángolását. Teljesen nekünk adta
önmagát, és mi nem értékeltük, ahogyan szeretett, hanem keresztre feszítettük.
Összetörve, keresztre feszítve, nekünk irgalmat esdve teszi le életét a mennyei
Atya kezébe: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”.
Jézus
életáldozatára a mennyei Atya a húsvét feltámasztással válaszolt: Isten Fia
föltámadt a halálból, legyőzve a bűnt és a halált, s felragyogtatta előttünk a halhatatlanságot
és az örök életet.
Jézus Krisztus egyszerre Főpap és Áldozat, aki életét áldozta fel. „Mivel olyan kiváló Főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk (Zsid 4, 14k).
Jézus Krisztus egyszerre Főpap és Áldozat, aki életét áldozta fel. „Mivel olyan kiváló Főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk (Zsid 4, 14k).
Jézus
Krisztushoz járulni azt jelenti, hogy életünk keresztjeit, amit megváltoztatni
nem tudunk, zúgolódás nélkül elfogadjuk, és Atyánk akaratára hagyatkozunk.
Ahogy Krisztus halálát a megdicsőülés követte, úgy életutunk végén Krisztus
dicsősége lesz az osztályrészünk.
Jézus
Krisztushoz járulni azt is jelenti, hogy megcselekedjük szentáldozatát és az Eucharisztiát
szívünkbe fogadjuk, mert valahányszor e kenyeret esszük és e kehelyből iszunk,
az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön (vö. 1Kor 11, 26).
2. A szent kereszt előtt amikor hódolunk, szeretetünket
fejezzük ki Jézus iránt. A tövisi templom szentélye
mennyezetéről lecsüng egy barokk feszület. A művész egy szalagfüzéren a
kereszten függő Jézus ajkára adta e mondatot: „Aki téged jobban szeret, mint
én, azt jobban szeretheted, mint engem.”
Kik szeretnek minket a legjobban?
-
Szüleink? Igen, de egy idő után
meghalnak és szeretetük is korlátolt.
-
Testvéreink? Ők is szeretnek, de
szeretetük korlátolt.
-
Barátaink? A jó barát olykor
életét is adja, de szeretete korlátolt.
-
A házastárs? A hitvesi szeretet
csodálatos, de ez is korlátolt.
- Az elöljáró? Az elöljáró talán addig szeret, amíg szolgálni tudsz és nem okozol gondot neki.
- Az elöljáró? Az elöljáró talán addig szeret, amíg szolgálni tudsz és nem okozol gondot neki.
Mindezeknél és
mindenkinél aki igazán téged szeret, ő Jézus.
Mielőtt a világot
Isten megalkotta, már Fiában szeretett minket. A bűnbeesés után életünket a
megváltás útjára terelte, majd Fia által megváltott és megszentelt, hogy üdvözüljünk.
Jézusban gyermekeivé fogadott Atyánk, és Jézus
által részeltet a szentháromság boldog életébe, az örök életbe. Jézus szeretet
áldozatának utolsó nagy felvonása lesz, hogy a végső időben részesít a maga
istenemberi dicsőségében. Szívemben az a nagy igazság él, amit a tövisi templom feszületén Jézus hirdet: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése