Nagypéntek

„Örök üdvösséget szerzett”

 Ma nagypéntek van. Urunk kínszenvedésére és halálára emlékezünk. Meghallgattuk az ige liturgiát, amely után röviden elmélkedünk Urunk halálba menő szeretetéről. Tíz könyörgést végzünk a világért, hogy Jézus húsvéti misztériuma megszenteljen mindenkit.  
Utána hódolunk a Szent Kereszt előtt, majd szentáldozáshoz járulunk. Liturgiánk végén szentségimádást végzünk.
 

Kedves testvéreim!

1. Fájdalmunkban és gyászunkban öröm van. Örömünk oka, hogy az üdvtörténet egészében tudjuk szemlélni Üdvözítőnk szenvedését és halálát. Ma nemcsak emlékezni akarunk, hanem átélni akarjuk az Úr keserves kínszenvedésének titkát. Két olvasmány állítja elénk Isten küldöttének, a fájdalmak emberének engesztelő áldozatát, amelynek meglesz a gyümölcse. 
Izajás próféta (Iz 52, 13 – 53, 12) hét évszázaddal Krisztus előtt megdöbbentő bejelentéseket tesz, amelyek János evangélista (Jn 18,1 – 19,42) történeti leírásával egybeesik.

A próféta megjelöli a Isten szolgájának szenvedése okát: „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze”, egyben megjelöli e szenvedés engesztelő értékét is: „a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53, 5). 

Jézus szenvedését részben átélheted, ha életed olyan pillanataira gondolsz, amikor ártatlanul szenvedtél vagy keserűséggel teli pillanatokat, napokat vagy hónapokat éltél meg, amikor szenvedéseddel egészen magadra maradtál, vagyis az Istenen kívül nem volt senkid, ahogy a költő írja: „mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem”.

Jézus szenvedésében lásd meg az Ő szeretetének lángolását. Teljesen nekünk adta önmagát, és mi nem értékeltük, ahogyan szeretett, hanem keresztre feszítettük. Összetörve, keresztre feszítve, nekünk irgalmat esdve teszi le életét a mennyei Atya kezébe: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”.

Jézus életáldozatára a mennyei Atya a húsvét feltámasztással válaszolt: Isten Fia föltámadt a halálból, legyőzve a bűnt és a halált, s felragyogtatta előttünk a halhatatlanságot és az örök életet. 
Jézus Krisztus egyszerre Főpap és Áldozat, aki életét áldozta fel. „Mivel olyan kiváló Főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk (Zsid 4, 14k).

Jézus Krisztushoz járulni azt jelenti, hogy életünk keresztjeit, amit megváltoztatni nem tudunk, zúgolódás nélkül elfogadjuk, és Atyánk akaratára hagyatkozunk. Ahogy Krisztus halálát a megdicsőülés követte, úgy életutunk végén Krisztus dicsősége lesz az osztályrészünk.

Jézus Krisztushoz járulni azt is jelenti, hogy megcselekedjük szentáldozatát és az Eucharisztiát szívünkbe fogadjuk, mert valahányszor e kenyeret esszük és e kehelyből iszunk, az Úr halálát hirdetjük, amíg el nem jön (vö. 1Kor 11, 26).

2. A szent kereszt előtt amikor hódolunk, szeretetünket fejezzük ki Jézus iránt. A tövisi templom szentélye mennyezetéről lecsüng egy barokk feszület. A művész egy szalagfüzéren a kereszten függő Jézus ajkára adta e mondatot: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Kik szeretnek minket a legjobban?

-        Szüleink? Igen, de egy idő után meghalnak és szeretetük is korlátolt.

-        Testvéreink? Ők is szeretnek, de szeretetük korlátolt.

-        Barátaink? A jó barát olykor életét is adja, de szeretete korlátolt.

-        A házastárs? A hitvesi szeretet csodálatos, de ez is korlátolt.
-    Az elöljáró? Az elöljáró talán addig szeret, amíg szolgálni tudsz és nem okozol gondot neki.

Mindezeknél és mindenkinél aki igazán téged szeret, ő Jézus.

Mielőtt a világot Isten megalkotta, már Fiában szeretett minket. A bűnbeesés után életünket a megváltás útjára terelte, majd Fia által megváltott és megszentelt, hogy üdvözüljünk.

Jézusban gyermekeivé fogadott Atyánk, és Jézus által részeltet a szentháromság boldog életébe, az örök életbe. Jézus szeretet áldozatának utolsó nagy felvonása lesz, hogy a végső időben részesít a maga istenemberi dicsőségében. 
Szívemben az a nagy igazság él, amit a tövisi templom feszületén Jézus hirdet: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”