A székelyek egyházszervezete

13. A székelyek egyházszervezete

A székely egyházszervezet az 1009-ben alapított erdélyi püspökség kötelékéhez tartozott. Szent István alatt kialakított vármegyei és egyházmegyei rendszer nyomai Csíkban is beigazolódtak az utóbbi évtized régészeti ásatásai során. A honfoglaló magyar elemnek a Kárpátok keleti lejtőire költözése után, Szent László király alatt ide telepített székelység átvette a már létező templomokat vagy épített magának. Az új szállásterületen a 11-12. században erős gyökereket eresztett. Településhálózatának, a falvaknak jó része már megvolt, s ezzel párhuzamosan alakult ki a területiség elvének megfelelő módon a lelkipásztorkodást biztosító szilárd plébániahálózat, a hadrendszeri és közigazgatási szervezet. Minden tíz falu megépítette a maga keresztelő templomát, ahol kiszolgáltatták a szentségeket és ahol bemutatták a keresztény élet központi cselekményét, a szentmisát. A vasár- és ünnepnapi szentmisehallgatást az állami törvények is előírták. Az egyházi zsinatok szabályozták a szentségi életet. Az egyházi évben jelentős szerepet játszottak az egyházi ünnepek. Az állattartó és földműves nép mindennapi életét meghatározták. Bizonyos munkák végzését az ünnepekhez kötötték, ugyanakkor a vasárnapokon kívül a kötelező ünnepek biztosították a nép testi-lelki pihenését. 1092-ben tartott szabolcsi zsinat 40 ünnepet írt elő. I. Bélától és Szent Lászlótól kezdve a települések is a templom titulusáról, védőszentjéről kapták nevüket. Szent László a templom közelébe történő temetkezést írta elő. Két nagy főesperesség volt: a Kézdi és a Telegdi. A főesperességeken belül volt az Orbai, Sepsi, Csíki, Erdőháti (Udvarhelyi), Marosi alesperesség. A letelepedés sikeres volt, mindennél meggyőzőbben bizonyítja a székelység helytállása a nagy mongol betöréskor. A Kárpát-szorosain 1241-ben beáramló tatár sereg a Székelyföldön Szentlélek várát pusztította el, de a székelyek ellenállását tapasztalva továbbmentek. Így a Székelyföldet nem érte akkora pusztulás, mint az ország más részeit. Alig három év után már külföldi hadjáratban vesznek részt. V. István király hadi érdemeikért 1264-1271 között a kézdi székelyeknek adományozta a mongolok pusztítása miatt lakatlanná vált Aranyos földjét, amit rövid idő alatt, 1291-ig ott 18 falut alapítottak. Egy évtized múlva Háromszékből a Felső-Tisza mellett: Técsőn, Visken, Hosszúmezőn, Máramarosszigeten telepednek le. A mai napig is él bennük a székely származás tudata. XXII. János pápa (ur. 1316. VIII. 7–1334. XII. 4.) pápa biztosokat küldött Magyarországra és Erdélybe, hogy a papoktól szedjék be a tizedet. Adószedői 1317. okt–1320. márc. és 1332-37 között szedték a pápai tizedet, melynek fönnmaradt jegyzéke fontos történelmi forrásunk. Károly Róbert kívánságára, a beszedett tized egyharmadáról lemondott a király javára.

Az erdélyi püspökség egyházkormányzati beosztása a 14. század elején 

Kapcsolódó cikkek:

Székelyek 1.

A székelyekről 2. Krónikánik a székelyekről

A székelyekről 3. A székely szervezettség

A székelyekről 4. A székelyek útja

A székelyekről 5. A székelyek és Csaba királyfi

A székelyekről 6. A székelyek Csigla mezején

A székelyekről 7.  Hun-avar-székely-magyar

A székelyekről 8.

A székelyek és a szent királyok 9.

A székely székek 10.

A megállapodott székelyek (11.)

Székelyek és a kereszténység 12.