13. A székelyek egyházszervezete
A székely egyházszervezet az 1009-ben alapított erdélyi püspökség
kötelékéhez tartozott. Szent István alatt kialakított vármegyei és egyházmegyei
rendszer nyomai Csíkban is beigazolódtak az utóbbi évtized régészeti ásatásai
során. A honfoglaló magyar elemnek a Kárpátok keleti lejtőire költözése után, Szent László király alatt ide telepített székelység átvette a már létező
templomokat vagy épített magának. Az új szállásterületen a 11-12. században
erős gyökereket eresztett. Településhálózatának, a falvaknak jó része már
megvolt, s ezzel párhuzamosan alakult ki a területiség elvének megfelelő módon
a lelkipásztorkodást biztosító szilárd plébániahálózat, a hadrendszeri és
közigazgatási szervezet. Minden tíz falu megépítette a maga keresztelő
templomát, ahol kiszolgáltatták a szentségeket és ahol bemutatták a keresztény
élet központi cselekményét, a szentmisát. A vasár- és ünnepnapi
szentmisehallgatást az állami törvények is előírták. Az egyházi zsinatok
szabályozták a szentségi életet. Az egyházi évben jelentős szerepet játszottak
az egyházi ünnepek. Az állattartó és földműves nép mindennapi életét meghatározták.
Bizonyos munkák végzését az ünnepekhez kötötték, ugyanakkor a vasárnapokon
kívül a kötelező ünnepek biztosították a nép testi-lelki pihenését. 1092-ben
tartott szabolcsi zsinat 40 ünnepet írt elő. I. Bélától és Szent Lászlótól
kezdve a települések is a templom titulusáról, védőszentjéről kapták nevüket.
Szent László a templom közelébe történő temetkezést írta elő. Két nagy
főesperesség volt: a Kézdi és a Telegdi. A főesperességeken belül volt az
Orbai, Sepsi, Csíki, Erdőháti (Udvarhelyi), Marosi alesperesség. A letelepedés
sikeres volt, mindennél meggyőzőbben bizonyítja a székelység helytállása a nagy
mongol betöréskor. A Kárpát-szorosain 1241-ben beáramló tatár sereg a
Székelyföldön Szentlélek várát pusztította el, de a székelyek ellenállását tapasztalva
továbbmentek. Így a Székelyföldet nem érte akkora pusztulás, mint az ország más
részeit. Alig három év után már külföldi hadjáratban vesznek részt. V. István
király hadi érdemeikért 1264-1271 között a kézdi székelyeknek adományozta a
mongolok pusztítása miatt lakatlanná vált Aranyos földjét, amit rövid idő
alatt, 1291-ig ott 18 falut alapítottak. Egy évtized múlva Háromszékből a
Felső-Tisza mellett: Técsőn, Visken, Hosszúmezőn, Máramarosszigeten telepednek
le. A mai napig is él bennük a székely származás tudata. XXII. János pápa (ur. 1316. VIII.
7–1334. XII. 4.) pápa biztosokat küldött Magyarországra és Erdélybe, hogy a
papoktól szedjék be a tizedet. Adószedői 1317. okt–1320. márc.
és 1332-37 között szedték a pápai tizedet, melynek fönnmaradt jegyzéke
fontos történelmi forrásunk. Károly Róbert kívánságára, a beszedett tized
egyharmadáról lemondott a király javára.
Az
erdélyi püspökség egyházkormányzati beosztása a 14. század elején
Kapcsolódó cikkek:
A székelyekről
2. Krónikánik a székelyekről
A székelyekről
3. A székely szervezettség
A székelyekről
4. A székelyek útja
A székelyekről
5. A székelyek és Csaba királyfi
A székelyekről
6. A székelyek Csigla mezején
A székelyekről
7. Hun-avar-székely-magyar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése