A magyarság hívatása

A magyarság Szent Istvánban az emberhez méltó életet választotta, ezért Krisztus, a kereszténység mellé állt. Gyönyörűen kifejezi ezt egy 16. századbeli magyar, Zay Ferenc, amikor mint királyi követ tárgyal a török Portán, azt mondja neki a Nagyvezér: Miért olyan ostobák a magyarok, miért nem térnek át a török hűségre. „Királytok úgysem törődik veletek, a németek jobban gyűlölnek benneteket, mint minket; okosabb lesz, ha mi, magyar és török, a német disznót kétfelől mészároljuk le; most úgyis néki arattok és szüreteltek.” 

Erre Zay Ferenc azt feleli: „Nem helyes ez a beszéd, mert igaz ugyan, hogy a nyelvek varietása megkülönbözteti a spanyolt, németet, olaszt, franciát, csehet, magyart, de egy és ugyanazon vallás köt össze bennünket, mert mindnyájan ugyanazon Istent hisszük”.

Ime a magyarság tanúbizonysága a Szent István kitűzte hivatás mellett. 

Hogy a magyarság a kereszténység védőbástyája, ezt már a középkorban is tudták a nemzetek. Védeni valakit, ez még csak fele a szentistváni hivatásnak. A magyarság cselekvő módon fogta fel ezt a hivatást. Nemcsak védelmezi Nyugatot a Kelet ellen, hanem el is viszi a Nyugat áldásait Keletre. Ötszáz éven át teljesítette ezt a küldetést a magyar középkori birodalom, mint nagyhatalom. 
A csíksomlyói pünkösdszombati búcsún a hanyatló Európának most is felmutatjuk az igazi értékeket, melyek mindenki javára válnak.