Ferenc pápa május 25-én, szombaton délben az Apostoli Palota
Kelemen-termében kihallgatáson fogadta a „Centesimus Annus Pro Pontifice”
Alapítvány tagjait, akik ezekben a napokban
Rómában tartják összejövetelüket. A megbeszélés témája: „Újragondolni a foglalkoztatottságra vonatkozó szolidaritást: a XXI.
század kihívásai”. A Szentatya beszédében érintette a munkanélküliség
kérdését és hangsúlyozta: a legszörnyűbb anyagi szegénységet jelenti, ha valaki
nem tudja megkeresni mindennapi betevő falatját, mivel ez megfosztja a személyt
a munka méltóságától.
A pápa emlékeztetett rá, hogy Boldog II. János Pál 20 évvel ezelőtt hozta létre a „Centesimus Annus” Alapítványt. Az alapítvány annak az enciklikájának a nevét viseli, amelyet a „Rerum novarum” centenáriuma alkalmából tett közzé. Az egyház társadalmi tanításáról van tehát szó, amelyhez a pápák különböző módon járultak hozzá az elmúlt évszázadban, illetve XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” k. enciklikájával és számos emlékezetes beszédével.
A jelenlegi gazdasági és társadalmi válság még sürgetőbbé teszi, hogy hangoztassuk az egyház társadalmi tanításának igazságát és időszerűségét. A pápa idézett II. János Pál „Laborem exercens” k. enciklikájából: „Ha az emberiség földön élő egész nagy családjára fordítjuk tekintetünket, a lelket mélységesen megrendíti a mérhetetlen aránytalanság. Míg az egyik oldalon a természet kincsei kihasználhatatlanul maradnak, a másik oldalon munkanélküliek, vagy részmunkaidőben foglalkoztatottak serege, vagy éhezők mérhetetlen sokasága áll. Olyan tény ez, amely kétséget kizáróan tanúsítja, hogy … valami helytelenül működik”. (vö. 86. pont – az eredetiben 18).
Ferenc pápa a tőle megszokott erőteljes szavakkal vázolta fel korunknak az egész földre kiterjedő drámáját: a munkanélküliség jelensége rohamosan terjed nyugaton is, és aggasztóan kiszélesíti a szegénység határait. A szolidaritás újragondolása nem azt jelenti, hogy több segítséget nyújtunk a szegényeknek, hanem teljes mértékben át kell gondolni az egész rendszert, meg kell újítani összhangban az alapvető emberi jogokkal. A „szolidaritás” szónak, amelyet a gazdasági életben nem kedvelnek, vissza kell adni megérdemelt szociális állampolgárságát. A szolidaritás nem egy jobb magatartás, nem alamizsna, hanem szociális érték, amely jogait követeli.
Észak és Dél helyzete ma már közös abban a gyakori megállapításban, hogy „valami nem működik”. A jelenlegi válság nem pusztán gazdasági és pénzügyi, hanem etikai és antropológiai gyökerei vannak.
A hatalom, a nyereség, a pénz bálványainak követése, azoknak az ember értéke fölé való helyezése ma már alapvető működési norma és a szervezés döntő szempontja. Feledésbe merült, hogy az ember meghaladja a piac logikáját. Az embernek, méltósága erejében joga van ahhoz a lehetőséghez, hogy méltó módon éljen és tevékenyen részt vegyen a közjó megteremtésében.
A pápa köszönetét fejezte ki az alapítvány munkájáért, utalva arra, hogy ez a mostani összejövetelük is a munka témájára összpontosít a szolidaritás távlatában, amely a társadalmi tanítás egyik alapvető értéke. 1981-ben Boldog II. János Pál Laborem exercens k. enciklikáját teljes egészében az emberi munkának szentelte.
Mit jelent az, hogy „újragondoljuk a szolidaritást?” – tette fel a kérdést a pápa. Természetesen nem a közelmúlt Magisztériumát kérdőjelezi meg. Mindenekelőtt össze kell kapcsolni a tanítást a társadalmi és gazdasági élet állandó és gyors fejlődésével, másrészt tovább kell mélyíteni és a felszínre kell hozni a szolidaritás értékének teljes termékenységét. Ez az érték az evangéliumból, vagyis Jézus Krisztusból merít, és mint ilyen, kimeríthetetlen lehetőségeket tartalmaz.
XVI. Benedek emlékeztetett rá bennünket, hogy minden emberi tevékenység, közöttük a gazdasági élet is, éppen azért, mert emberi, arra van szüksége, hogy az erkölcs strukturálja és irányítsa (vö. Caritas in veritate, 36) – mondta Ferenc pápa. Hangsúlyozta: vissza kell térnünk az ember-központúsághoz, az emberi tevékenység és kapcsolatok etikusabb nézetéhez, nem félve attól, hogy elveszítünk valamit.
(vm) VR
A pápa emlékeztetett rá, hogy Boldog II. János Pál 20 évvel ezelőtt hozta létre a „Centesimus Annus” Alapítványt. Az alapítvány annak az enciklikájának a nevét viseli, amelyet a „Rerum novarum” centenáriuma alkalmából tett közzé. Az egyház társadalmi tanításáról van tehát szó, amelyhez a pápák különböző módon járultak hozzá az elmúlt évszázadban, illetve XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” k. enciklikájával és számos emlékezetes beszédével.
A jelenlegi gazdasági és társadalmi válság még sürgetőbbé teszi, hogy hangoztassuk az egyház társadalmi tanításának igazságát és időszerűségét. A pápa idézett II. János Pál „Laborem exercens” k. enciklikájából: „Ha az emberiség földön élő egész nagy családjára fordítjuk tekintetünket, a lelket mélységesen megrendíti a mérhetetlen aránytalanság. Míg az egyik oldalon a természet kincsei kihasználhatatlanul maradnak, a másik oldalon munkanélküliek, vagy részmunkaidőben foglalkoztatottak serege, vagy éhezők mérhetetlen sokasága áll. Olyan tény ez, amely kétséget kizáróan tanúsítja, hogy … valami helytelenül működik”. (vö. 86. pont – az eredetiben 18).
Ferenc pápa a tőle megszokott erőteljes szavakkal vázolta fel korunknak az egész földre kiterjedő drámáját: a munkanélküliség jelensége rohamosan terjed nyugaton is, és aggasztóan kiszélesíti a szegénység határait. A szolidaritás újragondolása nem azt jelenti, hogy több segítséget nyújtunk a szegényeknek, hanem teljes mértékben át kell gondolni az egész rendszert, meg kell újítani összhangban az alapvető emberi jogokkal. A „szolidaritás” szónak, amelyet a gazdasági életben nem kedvelnek, vissza kell adni megérdemelt szociális állampolgárságát. A szolidaritás nem egy jobb magatartás, nem alamizsna, hanem szociális érték, amely jogait követeli.
Észak és Dél helyzete ma már közös abban a gyakori megállapításban, hogy „valami nem működik”. A jelenlegi válság nem pusztán gazdasági és pénzügyi, hanem etikai és antropológiai gyökerei vannak.
A hatalom, a nyereség, a pénz bálványainak követése, azoknak az ember értéke fölé való helyezése ma már alapvető működési norma és a szervezés döntő szempontja. Feledésbe merült, hogy az ember meghaladja a piac logikáját. Az embernek, méltósága erejében joga van ahhoz a lehetőséghez, hogy méltó módon éljen és tevékenyen részt vegyen a közjó megteremtésében.
A pápa köszönetét fejezte ki az alapítvány munkájáért, utalva arra, hogy ez a mostani összejövetelük is a munka témájára összpontosít a szolidaritás távlatában, amely a társadalmi tanítás egyik alapvető értéke. 1981-ben Boldog II. János Pál Laborem exercens k. enciklikáját teljes egészében az emberi munkának szentelte.
Mit jelent az, hogy „újragondoljuk a szolidaritást?” – tette fel a kérdést a pápa. Természetesen nem a közelmúlt Magisztériumát kérdőjelezi meg. Mindenekelőtt össze kell kapcsolni a tanítást a társadalmi és gazdasági élet állandó és gyors fejlődésével, másrészt tovább kell mélyíteni és a felszínre kell hozni a szolidaritás értékének teljes termékenységét. Ez az érték az evangéliumból, vagyis Jézus Krisztusból merít, és mint ilyen, kimeríthetetlen lehetőségeket tartalmaz.
XVI. Benedek emlékeztetett rá bennünket, hogy minden emberi tevékenység, közöttük a gazdasági élet is, éppen azért, mert emberi, arra van szüksége, hogy az erkölcs strukturálja és irányítsa (vö. Caritas in veritate, 36) – mondta Ferenc pápa. Hangsúlyozta: vissza kell térnünk az ember-központúsághoz, az emberi tevékenység és kapcsolatok etikusabb nézetéhez, nem félve attól, hogy elveszítünk valamit.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése