Tisztelt Kollégák!
Tegnap jelent meg az a cikkem, amely a
helyi autonómia hazai érvényesülését taglalja. Kérem, olvassák el, ha
időm meg a körülmények engedik, hamarosan publikálom román nyelven is.
Megfogalmazok benne néhány javaslatot, amely esetleg felhasználható
lenne az elkövetkező hónapok jogalkotási folyamatában, ha jónak látják,
kérem, vegyék figyelembe azokat.
A múlt hét elején akartam publikálni a
cikket, de az ismert okokból, 24 órára néhány kollégámmal egyetemben
megfosztottak a mozgásszabadságomtól. Most is korlátos ez
mozgásszabadságom, de mivel a kongresszus idejött Csíkszeredába, így nem
panaszkodhatok. Ide jöttek, tehát együtt vagyunk!
Ami a nagyváradi kongresszus óta eltelt
időszakot illeti, el tudom mondani, hogy nem volt könnyű időszak, de
eredményes volt. Azt gondolom, hogy kollégáimmal együtt tisztességgel
helytálltunk, és a 2008-hoz képest 50 százalékkal nagyobb szavazatszám,
amit az RMDSZ kapott Hargita megyében 2012-ben, azt mutatja, az emberek
úgy értékelték, hogy velük, a problémáikkal foglalkozunk. És az, hogy
megyénk több ezer román nemzetiségű szavazója is bizalmával tüntetett ki
2012-ben, arra csak azt tudom mondani, hogy a székelyföldi
RMDSZ esetében ez komoly elismerésnek számít.
Néhány hete írtam a blogomon egy
bejegyzést, „Ötszázezer magyar szavazat kell” címmel, az ott leírt
gondolatataimat nem akarom megismételni, már ami a jelenlegi helyzetből
való továbblépés módozatait illeti. Azokat most is fenntartom. Magyar
összefogás kell! És ami legalább ilyen fontos, sőt szerintem fontosabb,
mert nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást is jelentene, az egy
minimum egynegyedes/egyharmados női kvóta bevezetése a városi, megyei
tanácsi listákon, illetve a parlamenti választókerületekben,
természetesen a bejutásra esélyes helyeknél.
A mostani alapszabály-módosítás, ami a
női szervezet/platform létrehozását illeti, kiváló kiindulási alap, és
nem kétséges számomra, hogy e szervezeti változásnak logikus folyománya
kell hogy legyen a női kvóta bevezetése, amiről a soron következő, a
2016-os választási év előtt tartott kongresszus dönthet.
Néhány gondolat erejéig beszélnék még
arról, melyek azok a célkitűzések, amelyeket követni fogok, ha megszűnik
az a mozgás- és hivatalkorlátozás, amiben most részem van. A megyénken
belüli RMDSZ-szervezetek, a helyi és megyei választottak révén, kell
biztosítsák továbbra is a politikai támogatást mindazon programokhoz,
amelyek a vidéki infrastruktúra fejlesztését, a gazdák önszerveződésének
támogatását szolgálják. Elérkezett az idő arra, hogy egyszer és
mindenkorra felszámoljuk a földügyek terén tapasztalható áldatlan
állapotokat. Vidékfejlesztési támogatások lehívása terén elsők vagyunk
az országban, csak tavaly több mint 60 millió euró jött be az embereknek
ezen az úton. Ez biztos jövedelem, és azon kell lennünk, hogy e
jövedelem még növekedjék, gyarapodjon, hogy az emberek lássák, megéri
falun maradni, gazdálkodni, és itthon a szülőföldön is meg lehet
keresni azt a jövedelmet, ami a tisztes megélhetéshez kell, nem kell
külföldre csángálni.
Szeretném, ha tudnánk továbbra is
biztosítani a politikai támogatást a román–magyar párbeszéd
programunkhoz, amelynek a beindítása körüli beszélgetések, közös
gondolkodás nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt időszak
konfliktusos periódusait, különösen a fővárosi televíziókból
szisztematikusan indított hergeléseket, teljes közönnyel és
visszautasítással szemlélje Hargita megye román és magyar etnikumú
közössége.
Tisztelt Kollégák!
Tapasztalataim azt mutatják, hogy érdemi
előrelépés egy-egy megye, térség felzárkóztatásában, fejlesztésében
csak kitartó munkával, a mindennapi harcok kemény megvívásával
lehetséges. A küzdelemtől egy közéleti vezető nem ijedhet meg,
testileg-lelkileg késznek kell lennie erre, késznek s minden pillanatban
felkészültnek. Az itt ülők mindannyian tudják, hogy érett, jó politikai
vezetővé csak úgy válhat az ember, ha a támogatásból erőt merít, a
támadásokból, a konfliktusokból pedig tanul és építkezik.
Pál apostol élete utolsó szakaszában,
földi megpróbáltatásai közepette, a Szentírás egyik legnagyobb hatású,
mindenkor érvényes üzenetét fogalmazta meg *Timóteusnak írott második
levelében. Ez a levél hozzánk, közösségünk evilági vezetőihez is szól, s
arra int minket, hogy a jó harcot igenis megharcoljuk, a pályát igenis
végigfussuk, a hitet igenis megtartsuk.
Kedves Kollégák!
Több harc áll még előttünk, mint mögöttünk. De ígérem, a harcot megharcoljuk, a hitet pedig megtartjuk.
Tisztelettel és barátsággal, köszönöm a megtisztelő figyelmet,
Borboly Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése