Gyergyószentmiklós és környéke

A pálos remeték gyergyói jelenlétéről, Ferenczi György gyergyószentmiklósi esperesnek, az erdélyi katolikusok vikáriusának naplója (Regestum, 1613–1660) nyújt támpontot. Ferenczi esperes 1645. június 20-án Rómától búcsút kér a Békény-loki Nagyboldogasszony monostor számára, Nagyboldogasszony és első remete Szent Pál ünnepnapjára, ahol hat remete testvér él nagy szegénységben. Ferenczi állítja, hogy a Békényloki remeteséget az erdélyi fejedelem alapította, és ez nem más, mint Báthori Kristóf, aki 1579-ben behívta a pálosokat és biztosította őket, hogy bárhol kérik megtelepedésüket, azt kegyelmeteknek megadjuk. A monostor a Békény pataka és a Csanód-patak találkozásánál volt, mert a patak mellett út vezetett fel a Piricskei vámhoz. 1973-ban a Gyilkos-tó felé vivő úton az 5-ös km közelében történt útépítéskor felszínre került épületmaradványokban a régi kolostortemplom maradványait ismerték fel. Ferenczi György kijavíttatta a monostort és harangot is vett 11 forintért.

Gyergyószentmiklóson volt a másik Krisztus kínszenvedése remeteség. Ennek a kápolnáját is naponta, sűrűn látogatta a nép. Ferenczi e remeteközösség számára, Feketevasárnapra és Urunk mennybemenetelének ünnepét követő szerdára folyamodott indulgentiáért. Egy feljegyzés szerint az 1646-ban dühöngő pestisben két nap alatt a szerzetesek mind meghaltak. Kápolnájuk a plébánia gondozásába került. Ez a Szenvedő Krisztus kápolna a Szent Miklós templom kerítésének északi részén ma is áll. Évente egyszer Úrnapján használják.

A szárhegyi öt kápolnás pálos monostor keletkezése, akárcsak a csíksomlyói monostoré, az 1345. évi tatárok fölött aratott székely győzelemhez és Lázár Egyed csíki kapitány nevéhez fűzhető. A Szármány-hegy oldalán, másképp Szárhegyalján öt kápolnát építettek és erős védfallal vették körül. A középső és egyben a legnagyobb kápolnához Gyümölcsoltó Boldogasszony és Nagyboldogasszony ünnepén ősidőktől fogva búcsúra sereglett a környék népe, s ez a gyergyóiak becsben tartott szenthelyévé vált. A monostor kegyura kezdettől a Lázár család volt. Feljegyezték, hogy 1601-ben Mihály vajda előcsapata feldúlta a monostort és az itt élő István barátot megölték. Lázár István gróf 1644 tavaszán P. Fulgentius da Iesi ferences missziósra bízta a kápolnákat és hat szobás refektóriumot épített. Ifjú Lázár István, édesapja emlékére a monostort a csíksomlyói ferenceseknek adta. 1750 körül az öt kápolnából három teljesen összeomlott, a negyedik is romlandó, az ötödik a Nagyboldogasszony kápolna, amelyet a kolostor templomává alakítottak át, szűk és sötét volt, ezért P. Csergő Krizogon házfőnök ezek anyagából a mostani templomot s a kolostor másik két oldalát építtette fel. Az építkezést 1752-ben fejezte be. 

A szárhegyi pálos monostor remetesége a szokásnak megfelelően a közeli Gyergyóremete - Szent Lénárd remeteségben keresendő. A hagyomány szerint egy remete telepedett le, a rengeteg erdők között, a Bányának nevezett helyen. Előbb egy kis kápolnát épített, melynek utódja minden jel szerint a Szent Lénárd remete tiszteletére szentelt templom. Lénárd a koraközépkor egyik leghíresebb, legnépszerűbb szentje.    

Orbán László plébános a templom sekrestyéjében munkálatokat végeztetett 1982-ben, amikor ásás közben kétszakaszos, két befalazott ajtós szerzetesi kriptára bukkantak, melynek egyik nyílását kibontották.

A dongaboltozatú kriptában, koporsó nélkül, hét egymás mellé helyezett szerzetes, látszólag épen maradt teste feküdt. A felnyitást követő félórában, a levegő hatására a tetemek összeomlottak. A szerzetesek maradványait ezután összegyűjtötték és a Mélich-kriptában helyezték el.