A család
gyermekóvó, gyermeknevelő közösség. A nemzet a családokat óvó közösség. Az
Egyház a nemzetek felett álló isteni közösség, amely egyaránt óvja a nemzeteket
és családokat, benne a személyeket is. A jelen társadalmában a gyermekek
nevelésének, képességeik kibontakoztatásának keretéül az iskola szolgál. Latin
neve alma mater. Az almus, a, um szó jelentése nevelő, tápláló, gondviselő. Az
iskola tehát nevelő, tápláló, gondviselő anya volt. Igaz, hogy amikor így
nevezték, akkor csak egyházi iskolák léteztek, melyek célja: krisztusi embert
nevelni és felkészíteni az életre. Az iskola segítette a tanulókat testi, lelki,
érzelmi és szellemi fejlődésükben. Erdélyben a 19. század végén és a 20. század
elején a magyar állam fokozatosan átvette az Egyháztól a nevelést és az
oktatást. Trianon után a román állam pedig teljesen megszüntette az anyanyelvű
állami iskolát. A két világháború között csak az Egyház próbálta biztosítani
nagy áldozatok árán az anyanyelvű oktatást, majd 1948-ban ettől a jogtól is
megfosztották.
Az iskolai oktatás és nevelés a 21. század Romániájában a padlón
hever, mert velejében rossz az oktatási rendszer. Az iskolák működése, a
tanárok száma és fizetése is létszám függő. Fegyelmezni és megkövetelni a kellő
ismeretet így nem lehet. A belső szabályzatot legtöbb esetben figyelmen kívül
hagyják, ezért fellazul a fegyelem. Oktatás-nevelésről már csak az 1-4.
osztályban beszélhetünk. Ott még családias a szellem. Az 5. osztálytól felfelé
a tantárgyakat más-más tanár tanítja, ezért közöttük személyes kapcsolat nem
tud kialakulni. A gyerekek érzelmi fejlődése ekkor szokott derékba törni. Első
sorban a tananyag nem arányos a gyerekek felfogó képességével. Ugyanakkor a
tanároknak más-más „stílusa” van, és ha nem alkalmazkodnak a gyerekek
lelkivilágához és felfogó képességéhez, akkor kínszenvedés az iskola. Ez is
súlyos probléma. A tanulók lelki sérülésének orvoslására az utóbbi évtizedekben
pszichológusok sokaságát alkalmazták, akik „kezelésbe” veszik a gyerekeket vagy
máshová irányítják. Mindezt rá erőszakolják a gyerekekre, holott gyökerében
kellene megváltoztatni az oktatási rendszert! A törvényeket jogászok hozták, a
maguk érdekeit szem előtt tartva. A pedagógusokra nem figyeltek, jogaikban
korlátozták, az elvárásokat növelték, munkájukat gyengén fizetik. Fegyelmezni
nem lehet, buktatni nem lehet, mert veszélybe kerül az iskola, a katedra és a
megélhetés.
A 8. osztály végéig eljutnak a gyerekek, és a kis érettségin
halomra buknak, mert rossz az oktatási rendszer. Ilyenkor a szülők is belátják,
hogy gyermekeik esélytelenné váltak. A felnövő generációért felelősek vagyunk. Javulást csak a gyermekközpontú oktatási rendszer hozhat. Addig is
Jézus szeretetével legyünk a gyerekek iránt, mert minden jó szó és példa
termékeny lelkükbe hull, s megtermi a legszebb erényvirágot, a hálát. Isten
pedig megígérte: „akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké,
miként a csillagok.” (Dán 12,3).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése