Isten feltárja
üdvözítő szándékát, hogy a szétszórt emberiséget egyetlen néppé kovácsolja
össze (Iz 66, 18-21). Ott ahol tudatosan élik az istengyermekséget, ott békesség
van. Amíg istenközpontúak maradunk, addig helyesen szolgáljuk az emberiség nagy
családját. Mihelyt önmagunkat vagy más szempontokat helyezük életünk középpontjába,
akkor olyanok leszünk, mint az élő szervezetet pusztító rákos sejt. Ez a pusztító
bűnös állapot. Két történelmi esemény felidézése segít felismerni, hogy Isten
nélkül nem tudjuk a közjót szolgálni. A szovjet hadsereg 1944. augusztus 26-án a Kárpátokon
át Csík felé nyomulva, az Úz-völgyében elérte és átlépte Magyarország 1941-es határát. A leigázás
nyomán, a nagyhatalmak egy újabb párizsi ítélettel „a régi keresztre” feszítettek. S akkor az
istentelen ideológiával gyötörtek, sorra kiforgattak mindenünkből.
A román
diktatúra erőszakos iparosítása megváltoztatta életterünket, személyi- és
nemzeti létünket halállal fenyegette. Aranykorszak néven gúzsba kötött, szívta vérünket,
forgácsolta közösségünket, panelházakba zárt, ahol a besúgok és ingyenélők figyelték
minden szusszanásunkat. Öntörvényű tisztviselők „elintézés” címen hizlalták
magukat, kizsákmányoltak és elnyomtak. Sokan a szabadság reményében próbáltak illegálisan
átjutni Magyarországra. Egyeseket lelőttek, másokat megvertek és lecsuktak. A
diktátor 1989. június 27-én szögesdrótkerítést kezdett építeni. Szinte ezzel egy
időben történt a másik esemény. 1989. augusztus 26-án a magyar külügyminiszter
átvágta Sopronnál a „vasfüggönyt”.
Így a kelet-európai diktatúrák halálos sebet
kaptak. A népeket elnyomó Szovjetunió megingott. Négy hónap után vége szakadt a
román aranykorszaknak. És akkor elprivatizálták a demokráciát. Ezért fenyeget ma
is a homogenizálás, a szétdarabolás. Elfogult vezetők szavaiban a diktátor szelleme
tovább él, még kolostornak látszó kőfalak között is. Ezért nem jöhet az
országba Ion M. Pacepa, ezért nem értik a szubszidiaritást, ezért szeretnék betiltani
Tusványost. Ez nem egyetemesség. Pedig az egyetemes összetartozás mindenkiben
él, de annak megvalósítását nem tudják se diktátorok, se pártvezérek végbe vinni,
csak Isten. Jézus, az Isten Fia saját vérén kiengesztelt, szeretetében és jóságában
egyesített minket. Azóta vagyunk szabadok, Krisztusban testvérek, és a szeretet
civilizációjának hírnökei.
Mindenki üdvözülhet, mivel Jézus mindenkinek felajánlja az üdvösséget (Lk 13,22-30). Csak törekedjünk bejutni a szűk kapun, mert nem lehet hivatkozni arra, hogy elsőáldoztam, bérmálkoztam, ha annak nem volt folytatása. Nem segít a somlyói búcsú vagy az autó visszapillantó tükrére akasztott rózsafüzér, csak a felnőtt keresztény élet. Isten szerető atyánk, aki helyesen nevel (Zsid 12,5-7. 11-13) és felszínre akarja hozni jobbik énünket, közösségbe akar lenni velünk, hogy az igaz élet részesei lehessünk.
Mindenki üdvözülhet, mivel Jézus mindenkinek felajánlja az üdvösséget (Lk 13,22-30). Csak törekedjünk bejutni a szűk kapun, mert nem lehet hivatkozni arra, hogy elsőáldoztam, bérmálkoztam, ha annak nem volt folytatása. Nem segít a somlyói búcsú vagy az autó visszapillantó tükrére akasztott rózsafüzér, csak a felnőtt keresztény élet. Isten szerető atyánk, aki helyesen nevel (Zsid 12,5-7. 11-13) és felszínre akarja hozni jobbik énünket, közösségbe akar lenni velünk, hogy az igaz élet részesei lehessünk.
És ez nem vasfüggöny!
„Ismerem
cselekedeteiket és gondolataikat: eljövök!” Iz 66,18
Darvas-Kozma
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése