Szent Mónika kitűnő
példája a bölcs Salamontól magasztalt erős asszonynak. Erényekben gazdag
fiatalsága, mintaszerű családi élete, s főleg fia lelkéért folytatott hősies
harca az egyháztörténelem legkiválóbb nőalakjai közé emelik. Az afrikai Tagastéban
született 331-ben keresztény családból. Szülei mértékletességre és józanságra
tanították. Fiatal leányként a pogány Patríciushoz adták férjhez. Mónika
készségesen alárendelte magát lobbanékony férje akaratának, szelídséggel,
szolgálatkészséggel és nyájassággal próbálta őt jobb belátásra bírni. A családi
béke kedvéért zokszó nélkül tűrte szidalmazásait és még hűtlenségét is elnézte,
ezért a szomszédos asszonyok nem győzték őt csodálni. Türelmességével elérte,
hogy férje önként beismerte hibáit. Anyósa részéről is sokat kellett tűrnie. Szelídséggel
és tisztelettel megnyerte anyósa szívét, aki megkeresztelkedett és ezután a legmeghittebb
viszonyba kerültek. Ettől fogva együtt imádkoztak Patrícius megtéréséért. Mindketten
megérték, hogy Patrícius egy évvel 373-ban bekövetkezett halála előtt megkeresztelkedett.
Özvegysége éveit három gyermekének szentelte. Erejét az oltárból merítette:
egyetlen napot sem mulasztott el szentmise nélkül. Gyermekei közül kisebbik
fia, Navigius, beteges, szelíd természetű volt; leánya, Perpétua pedig korán kolostorba vonult. Gondja csak
nagyobbik fiával, Ágostonnal volt. Miután világra hozta kereszttel jelölte meg
homlokát és sót tett a szájába, s így a kor szokásainak megfelelően
katekumennek tekintette fiát.
Ágoston egy darabig jó irányban haladt. Kitűnő
képességei megmutatkoztak, ekkor atyja akaratából Karthágóba ment tanulni. Ott kicsapongó
életet élt és a manicheusok szektájához csatlakozott. Fia megtéréséért sok
könnyet hullatott és sokat imádkozott Istenhez. Szent Ambrus püspök szava: ”lehetetlen,
hogy ennyi könny gyermeke elvesszen” - megerősítette kitartó imádságában. Ágoston
387 nagyszombat éjszakáján fiával, Adeodatussal és barátjával, Alypiussal együtt
megkeresztelkedett.
(BR)
Mónika ünnepelt és hálát adott Istennek. Mónika fiaival még
az ősz elején Afrikába indult, de útközben megbetegedett és Ostiában meghalt.
Utolsó kívánsága: „földeljétek el bárhol ezt a testet. Csak arra kérlek
titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.” Fiai
az ostiai Szent Aurea-templomban helyezték örök nyugalomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése