Szent Mónika

Szent Mónika kitűnő példája a bölcs Salamontól magasztalt erős asszonynak. Erényekben gazdag fiatalsága, mintaszerű családi élete, s főleg fia lelkéért folytatott hősies harca az egyháztörténelem legkiválóbb nőalakjai közé emelik. Az afrikai Tagastéban született 331-ben keresztény családból. Szülei mértékletességre és józanságra tanították. Fiatal leányként a pogány Patríciushoz adták férjhez. Mónika készségesen alárendelte magát lobbanékony férje akaratának, szelídséggel, szolgálatkészséggel és nyájassággal próbálta őt jobb belátásra bírni. A családi béke kedvéért zokszó nélkül tűrte szidalmazásait és még hűtlenségét is elnézte, ezért a szomszédos asszonyok nem győzték őt csodálni. Türelmességével elérte, hogy férje önként beismerte hibáit. Anyósa részéről is sokat kellett tűrnie. Szelídséggel és tisztelettel megnyerte anyósa szívét, aki megkeresztelkedett és ezután a legmeghittebb viszonyba kerültek. Ettől fogva együtt imádkoztak Patrícius megtéréséért. Mindketten megérték, hogy Patrícius egy évvel 373-ban bekövetkezett halála előtt megkeresztelkedett. Özvegysége éveit három gyermekének szentelte. Erejét az oltárból merítette: egyetlen napot sem mulasztott el szentmise nélkül. Gyermekei közül kisebbik fia, Navigius, beteges, szelíd természetű volt; leánya, Perpétua pedig korán kolostorba vonult. Gondja csak nagyobbik fiával, Ágostonnal volt. Miután világra hozta kereszttel jelölte meg homlokát és sót tett a szájába, s így a kor szokásainak megfelelően katekumennek tekintette fiát. 

Ágoston egy darabig jó irányban haladt. Kitűnő képességei megmutatkoztak, ekkor atyja akaratából Karthágóba ment tanulni. Ott kicsapongó életet élt és a manicheusok szektájához csatlakozott. Fia megtéréséért sok könnyet hullatott és sokat imádkozott Istenhez. Szent Ambrus püspök szava: ”lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke elvesszen” - megerősítette kitartó imádságában. Ágoston 387 nagyszombat éjszakáján fiával, Adeodatussal és barátjával, Alypiussal együtt megkeresztelkedett. 

Mónika ünnepelt és hálát adott Istennek. Mónika fiaival még az ősz elején Afrikába indult, de útközben megbetegedett és Ostiában meghalt. Utolsó kívánsága: „földeljétek el bárhol ezt a testet. Csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.” Fiai az ostiai Szent Aurea-templomban helyezték örök nyugalomra.

(BR)