Tanuljunk a templom előtt

A történelemben időnként – nem túl gyakran – feltűnnek olyan emberek, akik világos látásukkal megelőzik saját korukat, s olyat írnak le vagy mondanak ki, amelyek igazát csak évtizedekkel később ismerik fel a társadalomban. Ilyen volt Katona József, aki legnagyobb nemzeti drámánkban, a Bánk bánban, Tiborc ajkán olyan szociális igazságtalanságot, olyan jobbágykeserűséget szólaltatott meg, amelyet csak a dráma megírását követő 20 év múlva értettek meg, de akkor már az író is 10 éve halott volt. Isten üzenete arra int, hogy a földi javak helyes használatával munkáljuk üdvösségünket. A földi javak helytelen kezelése társadalmi bajokat idéz elő (Ám 8,4-7). Ámosz társadalmi próféta, aki Kr.e. 750 körül működött az északi Izraelben. Mózes törvényére hivatkozva védi a szegények jogait. Elítéli a csalókat és kizsákmányolókat, akik állandóan a nyerészkedésen törik a fejüket. Ezeknek az Úrnak szentelt napok, ünnepek sem számítanak. Csak a kereskedelmen jár az eszük, pedig Isten csak a becsületes munkát áldja meg. A hamis életre hamar rászakad Isten büntetése (asszír fogság 722).

VI. Pál pápa tanítja: „Sem a népek, sem az egyének nem tekinthetik kizárólagos végcéljuknak, hogy csak halmozzák napról napra az anyagi javakat. Mindenféle gyarapodásnak két oldala van. Kell a gyarapodás az embernek, hogy egyre inkább ember lehessen; de ugyanakkor bilincsekbe is verheti, mert a gyarapodásban olyan legfőbb értéket lát, amelyen túl nem szabad tekintenie. Ilyenkor viszont megkeményednek a szívek, bezárulnak a lelkek, az embereket már nem a barátság, hanem az érdek kapcsolja össze, és ez csakhamar szembeállítja őket, megbontja egységüket. A vagyonszerzés, mint öncél, nemcsak gátolja emberi fejlődésünket, hanem ellenkezik az igazi emberi nagysággal. Akár nemzetekről, akár egyénekről legyen szó, a kapzsiság mindig erkölcsi elmaradottságnak bizonyítója.” – Nagyon sok baj eredője, ha a múló földi semmiségekhez nő a lelkünk. A földi javakon túl kell látnunk. 

Amikor a millenniumi templom tervéről beszélgettem Makovecz építésszel, akkor erről a földi dolgokon való túllátásról is beszéltünk. Ezt a gondolatot az építész nagyszerűen oldotta meg. Mindaz, aki a torony bejárati kapuján az előcsarnokba ér és a galéria ablakán betekint, látja a templom tetőszerkezetét, kupoláját, ámbár kint van, belát és mégis a kupolán át látja az eget. Átlátni, meglátni és túllátni, hát erről szól a mai evangélium példázata. – Örök üdvösségre a földi javak helyes használata által jutunk (Lk 16, 1-13). Mi magunk is Istené vagyunk. Ő csak ránk bízta a világot, a mulandó életet, hogy igazi, örök javakat szerezzünk általuk. Krisztus egy napon számon kér munkálkodásunkról, mint a hűtlen intézőt. Aki a világi javakban hű, az hű az örök élet szolgálatában is. Ez lelki műveltséget jelent. „Csak a műveltségbeli fejlődés és fokozódó anyagi jólét vezethet el a békéhez” - mondta VI. Pál pápa.

„Végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért.” 1Tim 2,1.