A történelemben
időnként – nem túl gyakran – feltűnnek olyan emberek, akik világos látásukkal
megelőzik saját korukat, s olyat írnak le vagy mondanak ki, amelyek igazát csak
évtizedekkel később ismerik fel a társadalomban. Ilyen volt Katona József, aki
legnagyobb nemzeti drámánkban, a Bánk bánban, Tiborc ajkán olyan szociális
igazságtalanságot, olyan jobbágykeserűséget szólaltatott meg, amelyet csak a
dráma megírását követő 20 év múlva értettek meg, de akkor már az író is 10 éve
halott volt. Isten üzenete arra int, hogy a földi javak helyes használatával
munkáljuk üdvösségünket. A földi javak helytelen kezelése társadalmi bajokat
idéz elő (Ám 8,4-7). Ámosz
társadalmi próféta, aki Kr.e. 750 körül működött az északi Izraelben. Mózes
törvényére hivatkozva védi a szegények jogait. Elítéli a csalókat és
kizsákmányolókat, akik állandóan a nyerészkedésen törik a fejüket. Ezeknek az
Úrnak szentelt napok, ünnepek sem számítanak. Csak a kereskedelmen jár az
eszük, pedig Isten csak a becsületes munkát áldja meg. A hamis életre hamar
rászakad Isten büntetése (asszír fogság 722).
VI. Pál pápa tanítja: „Sem a népek, sem az egyének nem
tekinthetik kizárólagos végcéljuknak, hogy csak halmozzák napról napra az
anyagi javakat. Mindenféle gyarapodásnak
két oldala van. Kell a gyarapodás az embernek, hogy
egyre inkább ember lehessen; de ugyanakkor bilincsekbe is
verheti, mert a gyarapodásban olyan legfőbb értéket lát,
amelyen túl nem szabad tekintenie. Ilyenkor
viszont megkeményednek a szívek, bezárulnak a lelkek, az embereket
már nem a barátság, hanem az érdek kapcsolja össze, és ez
csakhamar szembeállítja őket, megbontja egységüket. A
vagyonszerzés, mint öncél, nemcsak gátolja emberi fejlődésünket, hanem ellenkezik az igazi emberi nagysággal.
Akár nemzetekről, akár egyénekről legyen szó, a kapzsiság
mindig erkölcsi elmaradottságnak bizonyítója.” – Nagyon
sok baj eredője, ha a múló földi semmiségekhez nő a lelkünk. A földi javakon
túl kell látnunk.
Amikor a millenniumi templom tervéről beszélgettem Makovecz
építésszel, akkor erről a földi dolgokon való túllátásról is beszéltünk. Ezt a
gondolatot az építész nagyszerűen oldotta meg. Mindaz, aki a torony bejárati
kapuján az előcsarnokba ér és a galéria ablakán betekint, látja a templom
tetőszerkezetét, kupoláját, ámbár kint van, belát és mégis a kupolán át látja
az eget. Átlátni, meglátni és túllátni, hát erről szól a mai evangélium
példázata. – Örök üdvösségre a földi javak helyes
használata által jutunk (Lk 16,
1-13). Mi magunk is Istené vagyunk. Ő csak ránk bízta a világot, a mulandó életet,
hogy igazi, örök javakat szerezzünk általuk. Krisztus egy napon számon kér
munkálkodásunkról, mint a hűtlen intézőt. Aki a világi javakban hű, az hű az
örök élet szolgálatában is. Ez lelki műveltséget jelent. „Csak a műveltségbeli
fejlődés és fokozódó anyagi jólét vezethet el a
békéhez” - mondta VI. Pál pápa.
„Végezzetek imát,
könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért.” 1Tim 2,1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése