"Szeretettel
értesítelek mindnyájatokat arról, hogy október 17-én 20.30-kor kezdődő
igeliturgia keretében adja át Pápai Lajos győri megyéspüspök Boldog Apor
Vilmos ereklyéjét a szigeten lévő San Bartolomeo templomnak, amely
Boldog II. János Pál pápa akaratából a XX. század mártírjainak temploma.
A
Sant’Egidio közösség által szervezett imaestre (kb. fél óra)
szeretettel hívlak és várlak mindnyájatokat, amelyen Pápai Lajos püspök
atya fogja tartani az elmélkedést” - hangzik Németh László pápai
prelátus, az olaszországi magyarok főlelkészének meghívása.
Itt emlékeztetünk rá, hogy Apor Vilmos 1892. február 29-én született székely főnemesi családból Segesváron.
Püspöki
székét 1941. március 2-án foglalta el. Működésére rányomta bélyegét a
háború réme. Bár nagyon sokat tett az ifjúság valláserkölcsi nevelése
érdekében - népfőiskolát alapított a falusi ifjúság számára - a
szegények ügyét itt is szívügyének tekintette. Nevét mégis főként az
igazságtalanul üldözöttek védelmében végzett tevékenységével örökítette
meg. Saját biztonságát is kockáztatta az erőszakos törekvésekkel
szemben, mindent elkövetett az üldözöttekért.
Amikor a háború
elérte Győr városát, mindenkit befogadott és sok százan találtak
menedéket a Püspökvárban. Számítva a brutalitás veszélyére,
kijelentette: „Egyszer úgy is meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda
az ember az életét”. Ez be is következett akkor, amikor részeg orosz
katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok közül százat el
akartak vinni, ő pedig ellenállt.
A katona előbb a mennyezetbe
lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható. Majd rálőtt. Egy lövés a
fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek és
senkinek sem lett bántódása. Kórházba szállították az ostromlott városon
keresztül, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Halálát érezve
közeledni, imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar
hazáért és azokért, akik meglőtték. Majd április 2-án éjfél után
meghalt.
Testét ideiglenesen a Kármelita templom kriptájába
temették. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő
káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggá avatását, mert -
mint írta - a püspök szent volt. Közben elkészült a vörös márvány
szarkofág, Boldogfai Farkas alkotása. 1948. november 24-re volt kitűzve
testének ünnepélyes felhozatala a Kármelita templom kriptájából. Az ezt
megelőző napon azonban a város és a rendőrség írásban megtiltotta a
felhozatalt. Csak 1986. május 23-án lehetett a vértanú püspök testét
méltó sírhelyére temetni. Azóta ott pihen és a hívek virággal halmozzák
el sírját.
A szarkofágot Mattiony Eszter hímeskő alkotása veszi
körül a falon. A Jó Pásztort ábrázolja, aki életét adta juhaiért és két
jelképes alak a babérkoszorúval, a vértanúság jelképével és a liliommal,
a női ártatlanság jelképével, aminek a védelmére adta életét.
Apor
Vilmos boldoggá avatási eljárása 1946-ban megindult, de 1949-ben fel
kellett függeszteni és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő
munkálatok 1996-ra befejeződtek. Az ún. pozíciót – amely a boldoggá
avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza – díszkötésben
nyújtották át a Szentatyának győri látogatása alkalmával, amikor a
vértanú püspök sírjánál imádkozott. A boldoggá avatásra 1997. november
9-én került sor a római Szent Péter téren, ahol több ezer magyar
zarándok is részt vett a szertartáson.
Hivatalos emléknapja
május 23-án van, vagyis a végső nyughelyére helyezés évfordulóján. Ezen a
napon kívül a győri Bazilikában minden hónap első hétfőjén szentmise
van a tiszteletére.
Forrás: Győri Egyházmegye honlapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése