Árpád-házi Szent
Erzsébetre emlékezünk,
aki Sárospatakon született 1207-ben és a thüringiai Marburgban hunyt el
1231-ben. Rövid élete mégis a szeretet kiteljesedésének gyönyörű története.
Huszonnégy esztendőben tömörült gyermekkor, ifjúság, házasság és özvegység. Ez idő
alatt maradandót alkotott: a szeretet soha el nem enyésző művét. Valójában
saját maga vált műalkotássá, mert kezdettől fogva hagyta magát Istentől irányíttatni.
Osztatlan szívvel élete minden mozzanatát a szeretet szerves részévé tette. A
mi szívünket sokféle szeretet osztja meg, olyan is, ami nem szeretet. – Erzsébet
boldog szerelemmel élt férjével, fejedelmi körülmények között, és a betegeket odaadó
szeretettel ápolta. A természetéből és hitéből fakadó hitvesi, baráti és
testvéri szeretet Krisztusból forrásozott. A fiatal feleség 21 éves amikor
férje meghalt. Erzsébet keservesen
meggyászolta. Ez szeretetének a próbája volt. A kölcsönös
szeretet elvesztése után, az ingyenes szeretet gyakorlásának szentelte életét.
Így lett műremek, vagyis szent. Példája egyértelművé tette számunkra, hogy
minden körülmények között Krisztust kell szolgálni. Hacsak a földi szeretetek
közt lavírozunk, akkor halálban maradunk. – Manapság sokak
vágya a meggazdagodás. Egy riportot olvastam a pénz uralmáról. Rosenthal
amerikai mágnás ezeket mondta: „Mi
tőkések kamatra adjuk pénzünket a kormányoknak, vezetőknek, hogy gazdasági
életük beinduljon. Ők munkát adnak az embereknek. Mi azután a kamatokat kérjük.
Rendre visszavesszük a pénzünket. Ők azért, hogy a fejlődés szintjét tartani
tudják, árakat emelnek, újabb kölcsönökért folyamodnak. Mindezt érzik az
emberek, és fizetésemelést kérnek. Ilyenkor feszültség alakul ki a vezetők és
munkások között, de ez minket kevésbé érdekel. Ebben a helyzetben senki nem
gondol a tőkésre, így mi arctalanok maradunk. Az egész folyamat egy
háromszöghöz hasonlít – mondta Rosenthal úr. A két befogó csúcsa mi vagyunk, a tőke urai. Az átfogó két vége a
vezetőség és a munkásság. Mi csak a vezetőket ismerjük, nem foglalkozunk a
munkásokkal, mi előttük ismeretlenek vagyunk. Mi adjuk a pénz, ők dolgoztatnak.
Köztük feszültség támad, ez minket nem érdekel. Mi csak adjuk és vesszük a
pénzt. Mi irányítjuk a világot.”
Lehet,
de szívtelenül, mert a pénz az ördög ganéja, aminek nincsen se szaga, se szíve,
se arca és sok bajnak, boldogtalanságnak, értelmetlenségnek az okozója. Akit
pedig behálóz a pénz imádata, az elveszíti méltóságát, emberségét. A pénz
rabjaira találó, amit Albert Einstein mondott: „Könnyebb szétzúzni egy atomot,
mint egy előítéletet”.
A szeretet pedig mindent könnyedén legyőz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése