Árpád-házi Szent Erzsébet

Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezünk, aki Sárospatakon született 1207-ben és a thüringiai Marburgban hunyt el 1231-ben. Rövid élete mégis a szeretet kiteljesedésének gyönyörű története. Huszonnégy esztendőben tömörült gyermekkor, ifjúság, házasság és özvegység. Ez idő alatt maradandót alkotott: a szeretet soha el nem enyésző művét. Valójában saját maga vált műalkotássá, mert kezdettől fogva hagyta magát Istentől irányíttatni. Osztatlan szívvel élete minden mozzanatát a szeretet szerves részévé tette. A mi szívünket sokféle szeretet osztja meg, olyan is, ami nem szeretet. – Erzsébet boldog szerelemmel élt férjével, fejedelmi körülmények között, és a betegeket odaadó szeretettel ápolta. A természetéből és hitéből fakadó hitvesi, baráti és testvéri szeretet Krisztusból forrásozott. A fiatal feleség 21 éves amikor férje meghalt. Erzsébet keservesen meggyászolta. Ez szeretetének a próbája volt. A kölcsönös szeretet elvesztése után, az ingyenes szeretet gyakorlásának szentelte életét. Így lett műremek, vagyis szent. Példája egyértelművé tette számunkra, hogy minden körülmények között Krisztust kell szolgálni. Hacsak a földi szeretetek közt lavírozunk, akkor halálban maradunk. – Manapság sokak vágya a meggazdagodás. Egy riportot olvastam a pénz uralmáról. Rosenthal amerikai mágnás ezeket mondta: „Mi tőkések kamatra adjuk pénzünket a kormányoknak, vezetőknek, hogy gazdasági életük beinduljon. Ők munkát adnak az embereknek. Mi azután a kamatokat kérjük. Rendre visszavesszük a pénzünket. Ők azért, hogy a fejlődés szintjét tartani tudják, árakat emelnek, újabb kölcsönökért folyamodnak. Mindezt érzik az emberek, és fizetésemelést kérnek. Ilyenkor feszültség alakul ki a vezetők és munkások között, de ez minket kevésbé érdekel. Ebben a helyzetben senki nem gondol a tőkésre, így mi arctalanok maradunk. Az egész folyamat egy háromszöghöz hasonlít – mondta Rosenthal úr. A két befogó csúcsa mi vagyunk, a tőke urai. Az átfogó két vége a vezetőség és a munkásság. Mi csak a vezetőket ismerjük, nem foglalkozunk a munkásokkal, mi előttük ismeretlenek vagyunk. Mi adjuk a pénz, ők dolgoztatnak. Köztük feszültség támad, ez minket nem érdekel. Mi csak adjuk és vesszük a pénzt. Mi irányítjuk a világot.”  

Lehet, de szívtelenül, mert a pénz az ördög ganéja, aminek nincsen se szaga, se szíve, se arca és sok bajnak, boldogtalanságnak, értelmetlenségnek az okozója. Akit pedig behálóz a pénz imádata, az elveszíti méltóságát, emberségét. A pénz rabjaira találó, amit Albert Einstein mondott: „Könnyebb szétzúzni egy atomot, mint egy előítéletet”. 

A szeretet pedig mindent könnyedén legyőz.