Pálosszentkút története:
A
mai Petőfiszállás község Bács-Kiskun megyében és a Kalocsai
egyházmegyében fekszik, közel Kiskunfélegyházához. Történelme során a
következő neveken ismerték: Ferencszállás, Pálos-szentkút,
Petőfiszállás.
Petőfiszállás - Ferencszállás néven - a XIII. században a Magyarországra beköltöző kunok egyik települése volt a Kiskunság területén. A falunak saját temploma volt. A község békés életét a XVI. században a török hódítás törte meg. A portyázó török-tatár csapatok elől a lakók a nagyobb védelmet biztosító városba, Kecskemétre költöztek. A falu határát - több más kun pusztával együtt - Kecskemét városa legelőnek bérelte. A török kiűzése után (1686) a felszabadult Jászkunságot a bécsi udvar a Német Lovagrendnek adta el. Az egykori kiváltságos terület lakói azonban sorsuk rosszabbodásába, abba hogy jobbágysorba kerültek, nem nyugodtak bele. Elérték, hogy a vételárat saját erőből visszafizetve, a szolgaságból megválthatták magukat. Ennek során - a megváltási összeghez való hozzájárulás arányában - a termőföld saját tulajdonukba került. Ez az önmegváltás, a redempció a Jászkunságban felszámolta a jobbágyságot, és létrehozta az árutermelő paraszti birtokokat. Ferencszállás-puszta területét Kiskunfélegyháza váltotta meg, s továbbra is legelőként hasznosította.
Petőfiszállás - Ferencszállás néven - a XIII. században a Magyarországra beköltöző kunok egyik települése volt a Kiskunság területén. A falunak saját temploma volt. A község békés életét a XVI. században a török hódítás törte meg. A portyázó török-tatár csapatok elől a lakók a nagyobb védelmet biztosító városba, Kecskemétre költöztek. A falu határát - több más kun pusztával együtt - Kecskemét városa legelőnek bérelte. A török kiűzése után (1686) a felszabadult Jászkunságot a bécsi udvar a Német Lovagrendnek adta el. Az egykori kiváltságos terület lakói azonban sorsuk rosszabbodásába, abba hogy jobbágysorba kerültek, nem nyugodtak bele. Elérték, hogy a vételárat saját erőből visszafizetve, a szolgaságból megválthatták magukat. Ennek során - a megváltási összeghez való hozzájárulás arányában - a termőföld saját tulajdonukba került. Ez az önmegváltás, a redempció a Jászkunságban felszámolta a jobbágyságot, és létrehozta az árutermelő paraszti birtokokat. Ferencszállás-puszta területét Kiskunfélegyháza váltotta meg, s továbbra is legelőként hasznosította.
A legenda szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjjeli
órán is legeltetvén egy ismeretlen forrásra bukkant, melynek vizében a
nagy fénnyel tündöklő Szűz Mária alakját pillantotta meg. A hír gyorsan
terjedt a környéken és sokan jöttek a forráskúthoz a csodát látni,
vizéből pedig betegeiknek vittek haza. A hagyomány az eseményt azzal
magyarázta, hogy annak idején a falu papja a betörő török csapatok elől
a templom előtti forráskútba rejtette az Oltáriszentséget, nehogy a
törökök megszentségtelenítsék.
Az 1700-as évek végén - mondja egy másik csodás történet - egy béna koldus jött a Szentkúthoz. Ivott a vízből, megmosakodott, s meggyógyult: lába visszanyerte erejét. Mankóit a forrás mellett földbe szúrta, ezek kihajtottak és nagy fává terebélyesedtek. A fákat később a búcsúsok szilánkonként széthordták.
Az 1700-as évek végén - mondja egy másik csodás történet - egy béna koldus jött a Szentkúthoz. Ivott a vízből, megmosakodott, s meggyógyult: lába visszanyerte erejét. Mankóit a forrás mellett földbe szúrta, ezek kihajtottak és nagy fává terebélyesedtek. A fákat később a búcsúsok szilánkonként széthordták.
A
meginduló népes búcsújárások hatására a kiskunfélegyházi Városi Tanács
a helyszínen egy kőkeresztet emeltetett, ám a váci püspöki hatóság
1793-ban betiltotta a zarándoklatokat. Ennek hatására a város
elrendelte a forrás betömését. Egy tanyai ember, akinek földjén a friss
vetést a búcsúsok sokszor letiporták, trágyával tömte el a víz útját.
Ám az a piszkot kiszórta, s még nagyobb erővel tört fel. Ezt égi
intésnek tekintették, s utána senki sem mert a forráshoz nyúlni.
Körülkerítették és védőtetőt húztak föléje. S egyre jöttek a
zarándokok, különösen pünkösdkor és Kisasszony-napkor a "Szentkúti
Szűzanyához". A
búcsújárás mégis csak a múlt század második felében lendült fel.
1873-ban kápolnaépítő bizottság alakult, hogy a régi ferencszállási
templom romjain újat építsenek. Az építkezéshez a régi templom köveit
is felhasználták. Az alapok ásásakor talált rengeteg csontot a templom
előtti kőkereszt tövében hantolták el. Egy évtized múlva elkészült a
templom, s körülötte a keresztút tizennégy stációja. A kiskunfélegyházi
plébános ismét engedélyezte, hogy hívei búcsús kereszttel, lobogókkal
vonuljanak ki a Szentkúthoz, amelynek környékét a város 1888-ban
megvásárolta, s a területet fásította.
A millennium emlékére megépült a Skapulárés Szűzanya kápolnája. 1940-ben a Magyarországra visszaköltözött Pálos Rend telepedett le Szentkúton, amely ekkor kapta a Pálosszentkút nevet. Egy évtizednyi munkálkodás után azonban őket is feloszlatták.
A kegyhely alkalmas hely tehát a világ zajától való elvonulásra, a magányos vagy kisebb csoportos lelki programokra, az elmélyedésre. Az régi kolostorépület Mária-múzeumában nemcsak a kegyhellyel, hanem általában a Mária-tisztelettel kapcsolatos tárgyi emlékek láthatók a világ minden tájáról: szobrok, rózsafüzérek, képek és könyvek.
A Zarándokház
A
kolostor melletti zarándokházban szállást kaphatnak mindazok, akik nem
csak egy napot szeretnének eltölteni a kegyhelyen. A többágyas szobák
csoportok elszállásolására is alkalmasak. A pálos atyák szívesen
látják a táborozókat, a hittan-és zarándokcsoportokat és az egyéni
látogatókat is, mindazokat, akik szeretnének elcsendesedni, néhány
napra kiszakadni a világ forgatagából. Az étkezést egyénileg oldhatják
meg, vagy előzetes megbeszélés szerint részesülhetnek abból, amit a
szerzetesek is fogyasztanak. (Az ünnepeket kivéve pénteken és szombaton
húsmentes az étrend.)
Érdeklődési
lehetőség: Római Katolikus Plébánia 6113, Petőfiszállás-Pálosszentkút
Tanya 473. Tel.: 76/700-911, Fax: 76/368-017, 0620 8233 836
A kegyhelyről és a zarándokházról képek megtekinthetők itt:
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése