Hétfőn
reggel a szent Márta házban bemutatott szentmisén a pápa így buzdította
a híveket: Karácsonykor, Máriához hasonlóan, készítsünk helyet az
érkező Jézusnak. A Szentatya hangsúlyozta, hogy az Úr minden nap
meglátogatja egyházát, ezért ne zárkózzunk önmagunkba. A keresztények
mindig éberen várakozzanak az Úrra.
Karácsony már közel van. Az
Úr születését megelőző napokban Ferenc pápa kifejtette, hogy az egyház,
csakúgy, mint Mária, egy születésre várakozik. Mária is azt érezte, amit
ilyenkor minden nő érez. Belsőleg érzékelte testében, hogy gyermeke
érkezőben van. Mária szívében már látni szerette volna Gyermeke arcát.
Mi, mint egyház, elkísérjük a Szűzanyát ebben a várakozásban, szinte
siettetni akarjuk Jézus születését. Az Úr kétszer jön el. Az, amire most
emlékezünk, az a testi születés, második eljövetele pedig lezárja a
történelmet. Szent Bernárd szavai szerint azonban van egy harmadik
születés is: ez pedig minden nap megtörténik.
Az Úr minden nap
meglátogatja egyházát! Meglátogat mindannyiunkat, és lelkünk is részt
vesz ebben a hasonlóságban: lelkünk hasonlít az egyházra, hasonlít
Máriára. A sivatagi atyák azt mondják, hogy Mária, az egyház és a mi
lelkünk nőnemű szavak. Amit az egyikről mondunk, hasonlóképpen
mondhatjuk a másikról is. Lelkünk várakozik az Úr eljövetelére; nyílt
lélekkel hívjuk: „Jöjj el, Uram!”
Ezekben a napokban a Szentlélek
arra ösztönöz bennünket, hogy mindnyájan így imádkozzunk: Jöjj el! Jöjj
el! Ádvent minden napján mondtuk a prefációban, hogy mi, az egyház,
mint Mária, éberen várakozunk. Az éberség a zarándok erénye. Mi pedig
mindnyájan zarándokok vagyunk.
A pápa ezután feltette a kérdést:
várakozunk, vagy bezárkózunk? Éberek vagyunk vagy biztonságban érezzük
magunkat egy szállodában, az út mentén és nem akarunk tovább haladni?
Zarándokok vagyunk vagy kóbor vándorlók? Az egyház ezért szólít minket
arra, hogy imádkozzunk: „Jöjj el!”, hogy kinyissuk lelkünket, hogy
ezekben a napokban lelkünk éber legyen a várakozásban. Virrasszunk!
Mi
történik bennünk, ha jön az Úr, vagy ha nem jön? Van-e hely az Úr
számára, vagy csak az ünnep, a vásárlás, a zajongás számára van hely?
Nyitott a lelkünk, mint ahogy nyitott az Anyaszentegyház és amilyen
Mária volt? Vagy lelkünket bezártuk és kívülre felakasztottunk egy
nagyon udvarias feliratot: „Kérjük, ne zavarjon!”.
A világ nem
fejeződik be velünk, nem vagyunk fontosabbak a világnál: az Úr, a
Szűzanya és az Anyaszentegyház! Jót tesz tehát, ha ismételjük a fohászt:
„Ó bölcsesség, ó Dávid kulcsa, ó, népek Királya, jöjj el!”
Ma
ismételjük el sokszor: „Jöjj el!”, és törekedjünk arra, hogy lelkünk ne
mondja: „do not disturb” – ne zavarj. Nem! Legyen nyitott és nagy a
lelkünk, hogy befogadjuk az Urat ezekben a napokban és kezdjük már most
hallani azt, amit holnap az egyház az antifónában mond: „Ma megtudjátok,
hogy eljön az Úr! Holnap pedig meglátjátok dicsőségét!” – fejezte be
hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése